Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 1. szám - A 39000/1906. I. M. számu igminiszteri rendelethez

1-2 12. Az ajándékozási jogügylet akkor is megáll és érvényes, ha a tárgyát képező ingatlan vételáraként kevesebb összeg van feltüntetve annak valóságos értékénél, mivel ebben az esetben kikötött és szolgáltatott értéken felüli rész ajándékozást képez. (Kir. Kúria 1901. május 30. — 5349. sz. Jog. 1901. 31.) 13. Az 1881: XLI. t.-cz. akként rendelkezik ugyan, hogy a kisajátítás által okozott kár megtérítésére az a vállalat köteles, amely vállalat részére a kisajátítás engedélyeztetett és a kisajátítási jog átruházás tárgyát nem képezheti, mindamellett sem törvénybe, sem törvényerejű rendeletbe nem ütközik az, hogy valaki a részére kötelezett ellenszolgáltatás fejében a jogosult javára a kisajátításnak saját koczkázatára és költségén leendő keresztülvitelére vállalkozzék, mely esetben a koczkázatot vállaló fél és a kisajátítást szenvedő között közvetlen jogviszony keletkezvén, a koczkázatot elvállaló félre az a személyes jogi kötelem hárul, hogy a kisajátítás által okozott kárért a kisajátítást szenvedőt kártalanítsa; téves az az érvelés, hogy függő termésnek csak az tekinthető, ami termésnyerés czéljából alkalmas már a földtől való elválasztásra, mert eme felfogástól eltérően a függő termés előáll már az által, ha a mag a gazdászatilag erre kellő módon elkészített talajba akként elvettetett vagy ültettetett, hogy a föld a következő termés meghozatalára alkalmassá vált, következően a kisajátított területnek a vállalat által történt birtokba vételekor már létezett buzaés luc»;ernavetés oly függő termést képezett, amely az 1881. évi XLI. t.-cz. 24. §-a szerint kárpótolandó. (Kir. Kúria 1901. évi május 30. I. G. 186, 901. sz.) 14. Örökösödési ügyekben is a zárlatra nézve az 1881: LX. t.-cz. 253. §-a értelmében, mely az 1894. évi XVI. t.-cz. 93. §-a szerint érintetlenül hagyatott, — az 1881. évi LX. t.-czikknek az előbb idézett szakaszban felhívott rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók, tehát az örökösödési eljárásban foganatosított zárlat esetében a z'árgondnoki számadás az 1881: évi LX. t.-cz. 248. §-a értelmében az örökösödési eljárásra illetékes kir. jbirósághoz adandó be s a zárgondnoki számadások a 242. §. értelmében döntendö el. Tekintve pedig, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 249. §-a szerint a zárgondnoki számadásokra tett észrevételek beadása esetén a felek és a zárgondnok a zárlati bíróság minémüségéhez képest sommás és illetőleg jegyzőkönyvi utón hallgattassanak meg s az esetleges bizonyítási eljárás befejeztével az ügyitélet által döntendö el, ebből következik, hogy ezekben az ügyekben mindazok a bizonyítékok alkalmazhatók, melyek peres ügyekben s tekintve, hogy ezek szerint ez az eljárás az 1881. évi LIX. t.-cz. 82. §-a szerinti számadási pernek felel meg, kétségtelen, hogy a zárgondnoki számadás oly esetben, midőn az itélet által döntetik el — peres eljárást képez és ebben ez eljárásban oly esetben, midőn a számadás elintézése sommás útra tartozik, — t. i. a kir. járásbírósághoz beadott számadás esetén, valamint az 1881. évi XVIII. t.-cz. életbe lépte előtt az eddigi szabályok szerint szabályozott sommás eljárás, ugy a most idézett XVIII. t.-cz. életbe lépte után, az ebben a törvényczikkben szabályozott sommás eíjárás rendelkezései követendők. Az ellenkező felfogás arra a visszásságra (anomáliára) vezetne, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 249. §-ában érintett azokban a számadási ügyekben, melyek sommás útra tartoznak, a korábbi sommás eljárásnak az 1893. évi XVIII. t.-cz. él«tbe léptével hatályon kivül helyezett biztosítási szabályai volnának al-