Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 10. szám - A telekkönyvi intézmény érdekében

208 erőket. E rendszernek következménye aztán az, íiogy a tulajdonképeni elintéző nem a telekkönyvi biró, aki az előadmányt aláírja, hanem a telekkönyvvezető, vagy segédtelekkönyvvezető, aki azt fogalmazza. Ily körülmények között valódi szerencse, ha a telekkönyvvezető vagy segédtelekkönyvvezető értelmes, szakképzett és teljesen megbízható egyén ; mert máskülönben olyan végzések és bejegyzések keletkeznek, melyekről nem tudja az ember, hogy nevessen-e vagy bosszankodjék ? A gyönge biró és a gyönge telekkönyvvezető (segédtelekkönyvvezető) valóságos elemi csapás a telekkönyvre nézve. Megtörténik olykor, hogy kitűnő birót kap a telekkönyv, aki szivvel-lélekkel uj szakmájának él; ennek folytán abba .csakhamar belejön s minden tekintetben teljesen jártassá, hogy ugy mondjam, egészen otthonossá válik. Bizonyos, hogy az ilyen biró nem marad ott sokáig, mert az onnan csakhamar el- vagy fölebb viszik. Jön helyébe más, — talán közepes erő. Ez is, ha maga is ugy akarja, idővel belejön uj szakmájába s lesz belőle jó telekkönyvi biró. De néhány év elteltével ő is nyughatatlankodni kezd ; mert itt az ideje, hogy előre menjen, — lám, mások már is átugrottak. Hosszabb-rövidebb idő elteltével végre is sikerül az előmenetel s a telekkönyvi hatóság ismét uj birót, talán gyöngét, talán kitűnőt, talán közepest kap ; de akik közül mindegyiknek hosszabb vagy rövidebb, de mindenesetre idő kell ahhoz, hogy uj szakmájukba beletanuljanak. A tanpénzt a felek fizetik meg a felebbviteli beadványokra ragasztott bélyegjegyekben. De hány van, aki csakugyan tanul ?! Vannak még mindig elegen, akik azt tartják, hogy ha az ember jó családból való és van egy kis protekcziója : nem szükséges magát a tanulással valami nagyon emésztenie, hiszen alapos képzettség, tudományos készültség és valódi szakismeret nélkül is mehet — amint a példák mutatják — gyorsan előre. De vannak olyanok is elegen, akik komolyan akarnának tanulni, magukat tovább képezni és alapos szakismeretekre szert tenni; de nem érnek rá ; mert annyira el vannak halmozva munkával, hogy minden idejüket a hivatalnak kell szentelniük, máskép felszaporodik a hátralék.' Restanczia ! Ez az a rettenetes szó, melytől remeg csaknem minden biró ; mert ez ama lángostor, mellyel minden főnök — akinek szemei előtt első sorban a közszolgálat érdekei lebegnek s ennélfogva minden törekvése arra irányul, hogy az igazsí'igszolgálta-