Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 3. szám
72 mészetben és évenkint fölosztva ugyanabban a mennyiségben használták: e gyakorlat szerint; b) ha a közös birtok utáni adót s más terheket a birtokosok egyéni kivetés utján fedezték: e teherviselés arányában (az 1871: LV. t.-cz. 3. §-a); c) amennyibon az a) b) alatti kulcsok egyike sem alkalmazható, mindegyiknek illetménye az egyesek által hivt külső és belső birtokuk területe arányában állapítandó meg, azonban e számitásnál a közösből vett foglalások kihagyandók, a belső telkek területe pedig háromszorosan számítandó (az 1871: LV. t.-cz. 4. §-a); azokat pedig, akik a közös birtokot jogérvényes szerződés, vagy 32 évet meghaladó békés gyakorlat alapján, avagy csak községi illetőségüknél fogva határozatlan mennyiségben szabadon haszonélvezik, a legkisebb birtokú közbirtokossal egyenlő mennyiség illeti (az 1871: LV. t.-cz. 6. §.) s kulcs az egész vagy fél kataszteri hold, ugy hogy az egész vagy fél kataszteri holdat el nem érő négyszögölek egy egész vagy fél kataszteri holdnak számitandók (az 1892 : XXIV. t.-cz. 13. §-a). N. I. úrnak. Kérdése ez: telekkönyvi tulajdonosok lévén A. és B. s A-nak illetőségére B. javára, B-nek illetőségére pedig A. javára utóörökösödési jog lévén feljegyezve — mi módon lehet ezen feljegyzéseket törölni s egy hasonló más esetben lehetséges-e az, hogy A. az őt illető részről B. javára lemondjon? Kimeritő feleletet ad erre a kérdésre az örökösödési eljárásról szóló 1894 : XVI. t.-cz. 79. §-a, mely szerint az utóöröklési jog telekkönyvi feljegyzésének törlése a tkvi hatóság által háromféle alapon rendelhető el és pedig : 1. az utóörökösödósi jog megszűntének az id. § 1 — 3. pontjai szerinti igazolása folytán hozott hagyatéki bírósági megkereső végzés alapján ; 2. a feljegyzés szerint jogositott személy vagy személyek engedélye alapján (id. §. ut. el. bek.); 3. feljegyzés törlése iránt indított perben hozott jogerős ítélet vagy ezen ítélet végrehajtását kimondó végzés alapján. (Id. §. ut. bek) Az első alapon való törlésről a kérdésben előadott második esetben nem lehet szó, mert az utóörökös létezik, él, — az utóörökösödósi jog tehát nem szűnt meg. Amennyiben azonban a kérdésben ismertetett második esettől eltekintve az utóörökös az utóöröklés beállta előtt meghalt, a hivatkozott törvényszakasz 1—3. pontjai szerint szükséges okiratok megszerzése után a hagyatéki bírósághoz kell folyamodni. A második törlési alap oly módon vehető alkalmazásba, hogy a feljegyzés szerint jogositott okiratot állit ki, melybon kijelenti, hogy utóörökösödési jogáról lemondva, beleegyezik abba, hogy ezen jogának telekkönyvi feljegyzése töröltessék. A lemondást a fenforgó esetben mi sem akadályozza, mert csak egy utóörökös van (a végintézkedés nem terjed több nomzodékre), akinek kezén tehát a terhelt ingatlan szabaddá válik. A harmadik törlési alap nézetünk szerint csak akkor kerülhet sorra, ha az utóörökösödós megalapítására vonatkozó végintézkedés sikeres megtámadására alkalmas ok forog fenn, — vagy ha az utóörökösödósi jogról való — alakszerűséghez egyébként nem kötött — lemondás később letagadtatik, vagy ha egyáltalán az utóörökösödósi jog fennállása vitássá válik. Nyomatott a Nagy Elek könyvnyomdában Czeglód (Arpád-tór).