Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 3. szám

51 A jelzálogos hitelező követelése még abból az időből való, mikor nem volt philoxéra. Az adós nem fizetett a kamatokon kivül egyebet, s mert a követelés jó helyen volt biztosítva, a hitelező beérte a kamatokkal. Mikor a phyloxéra fellépett, akkor az adós már a kamatoknál többet nem is fizethetett, de mert még mint puszta telek is megérte azt a pénzt, melyet a hitelező reá kölcsönzött, ez ismét beérte a kamatokkal. így tehát egész a szőlőfelujitási kölcsön folyósításáig a jelzálogos hitelező követelése egészben fennállt. A szőlőfelujitási kölcsönnek ugy az adós, mint a régi hitelező is megörültek. Ez utóbbi már csak azért is, mert adósát jobb helyzetben látta. A helyzet tényleg jobb is volt, de azért az adós sem a régi jelzálogos hitelezőt, sem a szőlőfelujitási kölcsön után járó részleteket nem fizette, pedig több éven át módja lett volna mind a kettőt rendesen fizetni. A szőlő lassau kezdett kiveszni s így két-három év múlva az adós sehol sem fizethetett. A szőlőfelujiiási kölcsönnel terhelt ingatlan árverésre került. És az eredmény az lett, hogy azt a még jövőben esedékes részletfizetésekkel terhelve senki sem akarta, még maga a régi jelzálogos hitelező sem, mert oly nagy volt a kölcsön, hogy az ingatlan értéke a fizetendő részletekkel semmi arányban sem állt. A csekély vételárból még az előnyös tételek sem nyertek kielégítést. Mest kezdett csak gondolkodni a régi jelzálogos hitelező, hogy hogyan is történhetett az, hogy ő jó pénzétől elesett, s rájött, hogy ha szőlőfelujitási kölcsön nem lett volna, pénzét nem veszti el. Nagyon is elhihető, hogy a jelzálogos hitelező — okulva mások veszteségén — ugy igyekszik a telekkönyvben szerzett helyét jövőben biztosítani, hogy őt onnan később senki ki ne szoríthassa. És mert tapasztalta, hogy a törvény által biztosított előny a szőlőfelujitási kölcsönnél olyan, mely legkönnyebben támadja mások szerzett jogát, elővigyázatból ki akarja kötni, hogy a jelzálog tárgya ily szőlőfelujitási kölcsönnel megterhelhető ne legyen. Bár mennyire jogosnak is találjam a jelzálogos hitelező szempontjából ezt a védekezést, s bármennyire beismerem, hogy visszaélések történtek a szőlőfelujitási kölcsönöknél, melyek a korábbi jelzálogos hitelező kárával jártak, mégsem osztom a bpesti tábla döntvényében elfoglalt álláspontot, s a feljegyzésnek a telekkönyvben helyt nem adnék. A kir. Kúria 74. sz. döntvényében egyenesen kimondja, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan tulajdonjogának