Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 2. szám - Jelzálogkölcsön átváltoztatása. (Konversio)
46 adott uj kölcsönösszegből csakis az a rész részesülhet, amelyre a régi terhek kifizethetése végett szükség volt. Szememre vethetné valaki, hogy midőn én elvként azt hangoztatom, hogy a végveszélyben levőnek csak az a fő, hogy „bárki és bármilyen segítséget nyújtson, de nyújtson" a konvertálási jogot mégsem terjesztem ki a magánosokra is, hanem azt továbbra is csak a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknek tartom fenn. Sokat gondolkoztam — főleg dr. Reitzer Bélának czíkke után — azon a kérdésen, ha vájjon a konvertálási jogot nem kellene-e a magánosoknak is megadni ? mert a magánosok talán gyorsabban és kevesebb költséggel bonyolíthatnák le a kölcsönügyleteket és talán nagyobb és olcsóbb kölcsönöket adhatnának, mint a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek, melyeket alapszabályaik kötnek; s mert akkor, ha a konverzióban a magánosok is résztvehetnek, az előálló nagyobb verseny a pénzintézeteket is szorítani, kényszeríteni fogja a könnyebb, a gyorsabb és a birtokosra nézve előnyösebb konvertálásra. De visszariadtam ; mert féltem, hogy akkor ki fogjuk szolgáltatni a törvényekben járatlan birtokosokat, főképen a tudatlan jóhiszemű népet a rosszlelkü és kapzsi üzérkedők hadseregének. Nagyon igaz, amit dr. Bálint Béla mond emiitett felolvasásában, hogy „a kölcsönkötvény aláírásánál a felek nem igen figyelnek s nem is értik ennek jelentőségét, aláírnak mindent, csak pénzt kapjanak mielőbb." Nem szabad megengednünk, nem szabad lehetővé tennünk annak az állapotnak bekövetkezését, hogy valamikor a magán konvertálókról is ugyanazt mondják, amit most dr. Bálint Bélának „Az uj földtehermentesités kérdéséhez" czimü füzetében a 8-ik oldalon olvasunk. „Nem fejezhetem be e pontot anélkül, hogy meg ne emlékezzem az ágensek, a kölcsön közvetítőiről. Informátióim bizony erősen lebecsülik ez urakat, amint néhány szemelvény mutatja. A lelketlen ágensek, irja egy takarékpénztár, kik utóbbi időben gomba módra szaporodtak, kiváltképen a tudatlan falusi népet vezetik félre. Eljárásuk olyan, hogy a már kezükben levő fél tőlük megszabadulni nem tud, és ily esetben a felvilágositás mitsem használ. Ha a fél — panaszkodik a másik — ágenssel kezdett, csak súlyos áldozatok árán szabadulhat. Az ágensek mérhetlen tolakodása és lelkiismeretlen hajszája ellen kél ki egy harmadik ; mig egyikük