Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 2. szám - Jelzálogkölcsön átváltoztatása. (Konversio)
39 igaz is az, hogy a konversionális ügyleteknek nagy, összegszerüleg túlnyomó része úgyis ezek által konvertáltatik, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az úgynevezett törpe birtokosok ily szabályozás mellett úgyszólván kizáratnak ezen jogkedvezményekből. Nem tudom — igy szól tovább dr. Reitzer — van-e statisztikánk a konvertált ügyletek számáról és a konvertált összegekről; de merem állítani, hogy a konversionális ügyletek aránytalanul nagy része nagy összegű adósságok konvertálása. De nem azért, mintha ezek szorulnának főként arra, hogy terheiken lehetőleg könnyítsenek, hanem azért, mert akiknek, mondjuk, csak pár száz koronát érő birtokuk, vagy akármily ingatlanuk van adósságokkal terhelten, ezek nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy valamely akármily kisebb nyilvános számadásra kötelezett intézet velük szóba álljon s hajlandó volna kölcsöneiket konvertálni. Pedig hogy ezek előbbieknél nagyobb számmal vannak s terheik legalább is oly súllyal nehezednek rájuk, mint a nagyobb birtokosokra az övéik : ez iránt azt hiszem nincs kétség. Ezek tehát többnyire arra vannak utalva, hogy magánosoknál szerezzék be pénzszükségleteiket. Ha már most csak a nyilvános számadásra kötelezett intézeteknek adjuk meg a konversióval járó kedvezményeket, nagyon természetes, hogy ezen említett osztály tagjai sohasem fognak abba a helyzetbe juthatni, hogy ők is, ha kedvezőbb feltételű kölcsönt tudnának is szerezni valamely más magánbanktól vagy más ezzel foglalkozótól, hogy a régit konvertálják s ezzel magukon könnyitsenek, épen azért, mert a konversióval járó költségek oly nagyok, hogy elnyelnék a konversióból elérhető előnyöket. Már maga az — igy szól dr. Vásárhelyi Jenő — hogy az uj kölcsön mennyivel legyen és lehet olcsóbb a réginél, nem az illető adós ügyességének, hanem a pénz- és hitelviszonyok változékony alakulásának következménye s igy nem szolgálhat sem kedvezménynek, sem megterheltetésnek alapjául. De eltekintve attól, méltányos-e, hogy mig az, akinek sikerült, mondjuk, 1'5%-al olcsóbbá konvertálni fennálló adósságát, ezenfelül még l'34°/o illetékmentességi kedvezményben részesüljön, mig ellenben attól, aki csak l°/o-al tudott könnyíteni régi terhén, ez a kedvezmény megvonassék. A méltányosság ép az ellenkezőt sugallja. Figyelemreméltó dr. Berényi Pál ügyvéd, felsőkereskedelmi iskolai tanárnak „A kisbortokosok hitelviszonyainak rendezése" czimü, a földmivelésügyi minisztériumban 1905. évi szeptember hő 6-án tartott ankétről irt czikke, amelyben a többi közt