Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 1. szám

16 I. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1869. márczius 8-án kiadott szabályrendelet 3i. §-a szerint csak az esetben telekkönyveztetnek központilag hitelesítési eljárás utján, ha azok az 1881 : XLI. t.-cz. III. és IV. fejezetében körülirt törvényes kisajátítási és kártalanítási eljárás utján szereztettek. Tekintettel arra, hogy a kisajátító vállalat nemcsak azon területeket kö­teles kisajátítani,' melyek a vasuttesthez a megállapított terv szerint szüksége­sek, hanem ezeken felül azon részletszelvényeket is, melyeket a kisajátítást szenvedő az 1881 : XLI. t.-cz. 13. §-a szerint nem használhat, az összes kisa­játított területekből csak annyit köteles központilag telekkönyveztetni, amennyit 'a megállapított terv szerint és az államvasutak építési igazgatósága által 1871. július 19-én 3859/1871. sz. alatt kiadott elhatárolási utasításnak megfelelöleg a vasuttesthez elhatárolni köteles. Az ezeken felül maradt területek telekkönyve­zése tekintetében a dolog természete szerint máskép jár el a m. kir. államva­sutak igazgatósága, mint a magánvállalatok, mert míg amaz az ilyen szelvé­nyeket is jobbára elhatárolja, addig a magánvállalat mindig a saját nevére telekkönyvezteti a rendes telekkönyvekben. Ezeknek előrebocsátása után adható meg most a felelet, mely szerint az oly területeket, amelyeket vasutvállalat egyezséggel, szerződéssel szerzett meg, a vidéki telekkönyvben bármikor nevére irathatja, fennmaradván a kötelessége, hogy azokat annak idején az 1881 : LXI. t.-cz. 2. §-a szerint központilag telek­könyveztesse, mert a tkvi hatóság nincs jogosítva a vállalkozótól követelni, hogy ez kimutassa, mi czélra szerezte az ingatlant; az oly területeket azonban, melyeket törvényes kisajátítási eljárás, illetve bírói uton szerzett, csak hitele­sítési eljárás utján írathatja át, mert az 1881 : XLI. t.-cz. 60. §-a a vasutakat és csatornákat kiveszi azon általános rendelkezés alól, hogy a kisajátító a kárta­lanítási egyezség vagy jogerejü határozatnak és a kártalanítási összeg kifize­tését vagy szabályszerű letételét igazoló okiratnak előterjesztése mellett a ki­sajátított teriileteknek tehermentes átírása iránt folyamodhatik. Dr. T. K. úrnak. Ha a hagyományos előbb hal meg, mint a végrendel­kező, éppen ugy megszűnik a hagyomány mint a utóöröklési jog. Ilyen esetben a hagyományra sem a hagyományos örökösei, sem a többi hagyományos nem tarthat igényt, hanem megmarad az örökösnek. Természetes, hogy a végrende­letbe, öröklési szerződésbe érvényesen belefoglalható, hogy a hagyomány a hagyományosnak az örökösére is átszálljon. P. „Nagy Jánosnak vagy örökö­seinek hagyok 1000 koronát." Dr. P. T. úrnak. A bíróság az ítélethozatalban a szakértők véleményé­hez kötve nincs. A szakértők véleményét a bíróság éppen ugy mérlegeli, mint akármely más bizonyítékot. A bíróság valamely tényállítás valóságát vagy va­lótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítéli meg. (1893 : XVIII. t.-cz. 64. §.) Dr. N. V. úrnak. A törvénytelen gyermeknek az anyja után akkor is van öröklési joga, ha az anyának törvényes gyermekei is vannak. Ennélfogva, ha az anya minden vagyonát elajándékozta életében a törvényes gyermeknek vagy gyermekeknek, a törvénytelen gyermek a megajándékozottól az anya halála után a köteles részt követelheti. Ezt a jogszabályt jelentette ki és alkal­mazta a kir. knria az 1905. évi szept. 27-én az 1904. évi 6059. p. szám alatt. Nyomatott a Nagy Elek könyvnyomdában Czegléd (Árpád-tér).

Next

/
Oldalképek
Tartalom