Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 9. szám - Régi nóta régi sérelmekről

184 könyvi jósEágtest foglaltatik s a végrehajtás nem valamennyi jószágtestre vezettetik. De hogy pusztán a telekjegyzőkönyvi (betét) számmal való megjelölés veszedelmeket rejthet magában; azt az eddig elmondottak eléggé bizonyítják. Azért ha időközben bekövetkezhető változásoktól lehet tartanunk: ne elégedjünk meg pusztán csak a telekjegyzőkönyvi (betét) szám szerint való megjelöléssel, hanem tegyük ki mindig egyszersmind a helyrajzi számokat is. Ezt a kevés munkatöbbletet nem kell sajnálnunk, mert bőven kárpótol bennünket azzal a megnyugvással, hogy nem kell tartanunk időközben beállható változásokból eredő meglepetésektől. A végrehajtási kérvénynél elkövetjük olykor azt a hibát is, hogy elfelejtjük kiirni vagy pedig tévesen irjuk ki annak a végzésnek a számát, amely alatt a végrehajtás utján behajtandó követelésünk biztositása végett a végrehajtás alá veendő ingatlanra a zálogjog már korábban bekebeleztetett vagy előjegyeztetett. Ennek a mulasztásnak az a súlyos következménye, hogy a telekkönyvi hatóság nem a már megszerzett zálogjogra vonatkozó és annak rangsorát biztosító végrehajtási jognak feljegyzését, hanem csak a megkeresés rangsorában a végrehajtási zálogjognak bekebelezését rendeli el s nekünk majd a sorrendi tárgyalás folyamán igazolnunk kell az utóbbinak az előbbível való ugyanazonosságát. Ne feledkezzünk meg tehát erről sem és pontosan hivatkozzunk a szóban levő végzés számára és a C. lap vonatkozó tételére. Az utóbbit ugyan a törvény nem rendeli, de a könnyebb és gyorsabb megtalálás végett czélszerü a C. lap sorszámára is hivatkozni. yr Régi nóta régi sérelmekről. Irta Pakot Lajos kir. telekkónyvvezetö. A politikai élet és az igazságügyi kormányzatban beállott üdvös változás, ugy az igazságügyi költségvetés bizottsági tárgyalásánál az igazságügyminiszter ur által tett kijelentések újra reménysugarat küldenek felénk és felébresztenek abból a fásultságból, ahová a sok méltatlan mellőzés zsibbasztotta lelkeinket. Megszámlálhatatlan az utja és módja annak, amellyel iparkodtunk a hatalom, az intéző körök figyelmét igazságos ügyünk felé terelni; de ahelyett, hogy meghallgatásban részesültünk volna, mindig egy ujabb méltatlanság érte a telekkönyvvezetőket.