Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 1. szám
3 azonban oly követelések, melyek valamely adott váltó- (elfogadási) vagy áruhitelből vagy valamely elvállalt pénztár- vagy más ügyvezetésből, vagy valamely szerződés nem teljesítése esetére szavatosság vagy kárpótlás címéből származhatnak, jelzálogilag biztositandók, azon okiratban, melyre a bekebelezésnek vagy előjegyzésnek történnie kell, előadandó azon legmagasabb összeg, ameddig a hitel vagy a kezesség (jótállás) terjedjen. Ha az okiratban ezen összegelőadása hiányzik, az a bekebelezési vagy előjegzzési kérvényben kifejezendő. E szerint még alakilag sem létező és az okirat szerint is csak a jövőben keletkező követelésekre is lehet jelzálogjogot szerezni, de csak akkor, ha telekkönyvi rendtartás 88. §-ának d) pontja értelmében a követelés vagy a jogviszony és a biztosítás törvényes föltételei okiratilag tanúsíttatnak; mert a telekkönyvi rendtartás 65. §. második bekezdése önálló intézkedést az irányban nem tartalmaz, hogy az ott felsorolt esetekben a zálogjog előjegyzésének mily feltételek mellett van helye, hanem csak arról az eshetőségről intézkedik különlegesen, ha a kérdéses esetekben az illető szabályok szerint a zálogjog bekebelezésének, vagy előjegyzésének különben helye lehetne, de az alapokiratokban a biztosítandó összeg számszerűleg előadva nincs. Hazai jogunk szerint tehát a jelzálogjog csak annak előfeltétele alatt szolgálhat jövőbeli pénzkövetelés biztosítására, hogy ez a követelés felismerhetővé tétessék annak a jogviszonynak megjelölése által, amelyhői eredni fog, mert máskülönben kilehetne játszani azt a szabályt, hogy a jelzálogjog járulékos jog, amely határozott követelés biztosítására szereztetik; és megfordítva bármily követelést lehetne az előzetesen bejegyzett jelzálogjog védelme alá helyezni. Ezek szerint a biztosítéki jelzálogjog is járulékos jog, amely egymagában véve követelés alapjául nem szolgálhat, mert a bekelezett hitelbiztosítéki jelzálogjog csak az elsőbbséget biztosítja a hitelbiztosítéki okiratot aláirt telekkönyvi tulajdonosnak meghatározott jogviszonyból származható, meghatározott pénzkövetelés erejéig, például váltó elfogadói, kibocsátói vagy forgatói minőségében elvállalt kötelezettségekből keletkezett váltótartozásaiért, de maga a hitelbiztosítéki okirat annak kimutatása nélkül, hogy az azt kiállító telekkönyvi tulajdonos a neki nyújtott váltóhitelt valóban igénybe is vette és hogy ebből kifolyólag meghatározott pénzösszeggel valóban tartozik is, marasztalás alapjául nem szolgálhat.