Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

157 Félreértés kikerülése végett sietek kijelenteni, hogy az egy héten belüli kiadás iránti intézkedést sok irányban üdvösnek, célirányosnak s némi vonatkozásban még arra is alkalmasnak tartom, hogy az irodai munkát némileg csökkentse. Ezen rendszabály kihat elsősorban az elintézésre, mert a rendszeres, gyors elintézés előfeltétele az ügyek egy héten belül való ellátásának. A múltban a telekkönyvi irodák hátralékokkal küzdöttek, időnkint az elintézés hátramaradt, aztán egyszerre sok bejegyzési darab érkezett, torlódás állott, a könnyebb darabok feldolgoztattak, visszamaradtak a nehezek, aztán az év végén lázas munka folyt, hogy kedvező eredmény elérhető legyen. Pedig, hogy csak egy dolgot említsek a rendszeresen gyors ellátás előnyéül: mennyivel könnyebb szemlei lelet készitése ott, ahol a telekjegyzőkönyvekben előszámokra nem bukkanunk. De másrészt hátrányai is tagadhatlanok és a telekkönyvi tisztviselők helyzetét, mely eddig sem vol irigylésre méltó, még súlyosbítja. Mert a közönséget nem kötelezhetjük arra, hogy a beadványokat minden időben egyenletesen szállítva, ugy ahogy az nekünk kedves volna, időnként gyérebben folynak be, akkor kissé fellélegzünk (ám a hivatalos órát akkor is be kell tartani), azután ismét tömegesen nyújtják be a kérvényeket s akkor össze kell hogy szedjük minden munkabírásunkat, hogy a befolyt munkahalmazt feldolgozni képesek legyünk. Ilyenkor bt áll az igazi „awer working." Hogy ilyenkor a tul nagy siettség nyomán hibák csúsznak be munkánkba, azon nincs mit csodálni. S ha vesszük : mi mindent kell végezni egy telekkönyvi beadvánnyal, hány retortán megy keresztül, rá kell jönnünk, hogy a feldolgozás tartamát tul rövidre szabták. Visszatérve felvetett eszmémre, az egyszerűsítésre, ugy tartom, hogy azt a telekkönyvi ügyvitel egész vonalán sysztematice keresztül kellene vinni. Ez természetesen csak felülről indulhat ki, nekem jelen soraimmal csupán az a czélom, hogy az irányadó körök figyelmét az egyszerűsítés szükségére s lehetőségére fordítsam. Ép azért nem kívánom ezúttal a telekkönyvi ügyvitel egész menetét bonczkés alá vonni és csak néhány adat felsorolására szorítkozom. Elsősorban végleg kiküszöbölendő volna a felzetmásolat, a beadványnak ezen teljesen szükségtelen sallangja. A telekkönyvi rendtaitás szerint a felzetmásolatok a kérvény felzetének adatait tartalmazták, de hol látható manap igazi felzetmásolat? Jelenleg tiszta félivre ragasztanak 30 filléres bélyeget s készen a felzet-