Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

144 telekkönyvből töröljék : arra nézve, hogy a törlésnek mik a feltételei, kétféle felfogás van. a) Az egyik felfogás szerint elég, ha a telekkönyvi tulajdonos akár külön okiratban, nyilatkozatban, akár telekkönyvszerü kérvényben kinyilatkoztatja, hogy pl. a czeglédi 197(1. sztjkbe 8688. hrsz. alatt felvett birtokrészietet, vagy a 8688. hrsz. alatt felvett birtokrészletnek pl. 1526. rj-öl területű részét dülö (vagy más) uttá alakították s megengedi, söt kéri, hogy ezt a dülö utat a telekkönyvből töröljék, akkor hacsak terhek, vagy más korlátozások nem szolgálnak akadállyal, le kell jegyezni, ki kell törölni a dűlőt vagy más utat a telekkönyvből, anélkül, hogy a tlkvi tulajdonoson kivül akár az utat megszerző érdekeltek, akár a község (megye, állam) kijelentenék, hogy ők ezt az ingatlant dűlőnek, vagy más útnak tényleg megszerezték. Akik ezt a nézetet vallják, ugy érvelnek, hogy a tlkvi tulajdonos, hacsak zálogjog vagy más korlát nem állja útját, a nevén levő ingatlannal tetszése szerint rendelkezik, tehát ahhoz is joga van, hogy a tjkvből a mások hozzájárulása nélkül lejegyeztethesse, kitöröltethesse, annál inkább, mert a telekkönyvből úgysem állapitható meg, hogy kik azok az érdekeltek, vagy melyik az a hatóság, akiknek vagy amelynek az uttá való változtatáshoz a a hozzájárulása szükségesnek vagy jogosultnak tekintendő. b) A másik felfogás szerint az ingatlanok a telekkönyvből való kitörléséhez a tlkvi tulajdonos egyoldalú nyilatkozata nem elégséges, hanem szükséges, hogy vagy az érdekeltség hozzájáruljon a dülö megszerzéséhez, vagy az 1890: I. t.-cz. 55. és következő §-aiban jelzett hatósági intézkedések legyenek igazolva. Véleményünk szerint az előbbi felfogás a helyes, t. i. hogy a tlkvi tulajdonos egyoldalú nyilatkozata elegendő ahhoz, hogy a közuttá, (állami, törvéuyhatósági, vasúti állomáshoz vezető községi, dülöuttá) alakitott ingatlant, vagy az ingatlannak uttá alakitott részét a telekkönyvből kitöröljék, ha zálogjog vagy más ok pl. elidegenítési tilalom, ütóöröklési jog, hitbizományi minőség nem akadályozza a szabad elhatározást. Az 1890: I. t.-cz. 55. és köv. §-aiban, valamint a kereskedelmi miniszternek az 1892. évi nov. 7-én 71,871. sz. a. kelt rendeletében jelzett hatósági cselekmények pedig csak akkor szükségesek az iitnak a telekkönyvből való kitörléséhez, ha a tlkvi tulajdonos akarata ellenére kell valamely uttá vált ingatlant vagy ingatlanrészt a telekkönyvből kitörölni. A jelzett esetben, amennyiben a birtok részletenkint való eladásánál utakat hasítottak ki s abban állapodtak meg, hogy az útnak szánt területek sem az eladó, sem a vevők tulajdonát nem fogják képezni, hanoin közhasználati dülőutak lesznek s ezek a dűlök az eladó nevén maradtak, annak az okiratnak az alapján, amely ezt a kijelentést magában foglalja s a tlkvi tulajdonos aláírásával stb. el van látva, lehet az utaknak a telekkönyvből való kitörlését kérni. Minthogy a mezei közös dülőutak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartására az 1894. évi XII. t.-cz. 37. §-a értelmében a községi elöljáróság ügyel fel, ennélfogva czélszerü az ilyen ut létesítését, amennyiben addig nem vett róla tudomást, a telekkönyvből való kitörlés alkalmával a községi elöljáróságnak bejelenteni. Nyomatott a Nagy Elok könyvnyomdában Czogléd (Árpád-ter).