Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

133 Indokolás : Az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-ának második bekezdésében emiitett könyvkivonati és számlakövetelés fogalma a törvényben nincs közelebbről meghatározva, annak meghatározásánál tehát a törvény idézett rendelkezésének alapját és czélzatát kell irányadóul venni. A kereskedők érdekében kivételes birói illetékességet megállapító és ennélfogva szorosan értelmezendő ennek a rendelkezésnek alapja kétségtelenül a kereskedelmi könyveknek a törvényben meghatározott bizonyitó erejében van. Kitűnik ez abból, hogy a szóban forgó kivételes illetékesség a törvény rendelkezése alapján csak addig az időig vehető igénybe, ameddig a kereskedelmi könyvek bizonyitó ereje tart. Az 1868: LIV. t -cz. megalkotásakor és életbeléptekor hatályban állott 1840: XVI. t.-cz. 19. §-a szerint a kereskedelmi könyvek a 12. 16. és 17. §-okban meghatározott bizonyitó erejüket ennek a törvénynek uralma alatt megtámadásra egy esztendeig ós hat hónapig tartották meg, ha azonban a számviteli kivonat hitelosittetett a könyvek három esztendeig megtámadásra is használhatók voltak. Az 1840 XVI. t.-czikknek ezen az intézkedésén alapul az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-ának második bekezdésében foglalt az a rondelkozés, hogy könyvkivonati és számlakövetelések egy és fél óv alatt, és ha a könyv- vagy számviteli kivonat törvényesen meghitelesittetett, három év alatt, tehát addig, amig az emiitett rendelkezés keletkezésekor hatályban állott törvény szerint a kereskedelmi könyvek bizonyítékul támadásra használhatók voltak, a könyvvitel helyének bírósága előtt perelhetők. Kétségtelen e szerint, hogy az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-a második bokezdésében foglalt rendelkezés alapja a kereskedelmi könyvek törvényes bizonyitó erejében keresendő. Ama rendelkezés czéljának sem tekinthető tehát más, mint csupán az, hogy a kereskedő saját kereskedolmi könyveibe bejegyzett s az üzlet rendes menetéből eredő olyan készpénzbeli követelését, mely öt az általa kötött kereskedelmi ügyletből folyóan mindkét szerződő fél megegyező akaratnyilvánítása alapján (pl. megkötött vételügyletből folyólag vételár, vagy valamely ügyletnél fogva adott előleg fejében, vagy más olyan czimen, mely a feleknek a szerződésben nyilvánult egyező akarata szerint a szerződésben eleve meg van határozva) kétségtelenül megilleti, melynek tekintetében tehát kereskedelmi könyveire, mint bizonyítékra hivatkozhatik, a könyvekkel a törvényben meghatározott időn belül a könyvvitel helyének bírósága előtt bizonyíthassa és e végből ugyanott kereset utján érvényesíthesse. Ily követeléseket ért a közönséges szóhasználat is könyvkivonati és számlakövetelések alatt. Ebből következik, hogy az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-ának második bekezdésében szabályozott kivételes illetékesség, valamint nem terjeszthető ki a kereskedőnek olyan követeléseire, melyek a vele üzleti összeköttetésben nem álló személy cselekményéből származnak, ép ugy nem terjeszthető ki azokra sem, melyekot a kereskedő kártérítés czimén azon az alapon támaszt, hogy a vele üzleti összeköttetésbe lépett szomóly szerződési kötelezettségét egyáltalán nem, vagy nem megfelolően teljesítette. Mert az ilyen követelések rendszerint ugy a jogalap, mint a mennyiség tekintetében előzetes birói