Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 6. szám - A szőlőfelújitási kölcsön és a jelzálogos hitelezők. 2. r.

120 volna, mint a szőlőfelujitási kölesönökre vonatkozó 1896 : V. t. czikk, ugy ez utóbbinak 5. §-a, mely azt a szerencsétlen helyettesítést megengedi, a záloglevéltörvényben vagy hatályon kivül helyeztetett, vagy a telekkönyvi rendszer alapelveinek megfelelőleg módosíttatott volna ; ha pedig ez bármi oknál fogva mellőztetett volna is, ugy kétségtelenül kimondta volna a záloglevéltörvény azt is, hogy ingatlanra, melyen zálogleveles kölcsön van bekebelezve, az 1806. V. t. czikken alapuló szőlőfelujitási kölcsönt nem szabad bejegyezni. Ily törvényes intézkedés hasonló alapelven nyugodott volna, mint a melyen nyugszik végrehajtási törvényünk 237. §-ának f. pontja, mely zárlat kérésére jogositja fel a jelzálogos hitelezőt, ha a jelzálogi ingatlan tulajdonosánk olyan cselekvényét vagy mulasztását bizonyítja, mely a jelzálogul szolgáló ingatlan állagának jelentékeny sérelmét vagy értékcsonkulását eredményezi és e miatt a jelzálog által nyújtott biztosítékot veszélyezheti. Mindkét helyen az alapul szolgáló elv az, hogy a jelzálogos hitelezőnek zálogjogánál fogva törvényes igénye van arra, hogy az adós a jelzálogi ingatlan állagát a jelzálogos hitelező követelését veszélyeztető módon meg ne változtassa. Már pedig az adós ily tiltott változtatást tesz a jelzálogi ingatlan állagán, ha azt szőlőfelujtiási kölcsönnel terheli meg; mert ez által az ingatlan súlyos dologi teherrel kapcsolódik össze elválaszthatlanul, s az ingatlan, mely eddig teljesen szabad birtok volt, átváltozik s hasonlóvá lesz egy váltságköteles birtokhoz. Ha tehát a záloglevéltörvény fentemiitett természetszerű hiányát valamely surrogátummal nem pótoljuk; ha például meg nem engedik bíróságaink, hogy a zálogleveles kölcsönök védelmére a szőlőfelujitási kölcsönök ellen irányzott terhelési tilalom a jelzálogi ingatlanra feljegyeztessék, — ugy a záloglevelek biztosításáról szóló 1876 : XXXVI. t.-cz. lehetetlen kötelezettséget szab a jelzálogintézetek igazgatóságára. így páldául a törvény 13. §-a kötelezi a jelzálogintézetek igazgatóságát, hogy a jelzálogul felajánlott ingatlanra nagyőbb összegű kölcsönt ne adjon annál, mint amely, hozzáadva a kölcsön engedélyezésekor létező előző telekkönyvi tehertételeket, felét teszi ki a jelzálogi ingatlan alapszabályszerüleg megállapított becsértékének. A törvény ezen intézkedésére való tekintettel tehát a jelzálogintézetek a kért kölcsön összegének megszabásánál akként ssoktak eljárni, hogy a kölcsön legmagasabb összegéül a jelzálogul lekötendő ingatlan megállapított becsértékének felét engedélyezik ugyan, de kikötik, hogy a kölcsön folyó-