Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 5. szám

100 veszélyt tehát, ugy látszik, egyszerűen azáltal kerülhetik el a jelzálogintézetek, hogy jelzálogos kölcsönöket nem adnak oly ingatlanokra, melyek eddigi hegyi borvidékeken feküsznek, s az eléjük terjesztett telekkönyvi kivonatokban, kataszteri birtokivekben, községi bizonyítványokban stb. szőlőterületekként vannak feltüntetve. Sajnos azonban, hogy ezt a tájékoztatást az idézett 5. §. második bekezdésében teljesen lerontja, mert itt a törvény azon szerencsétlen intézkedést teszi, hogy az elpusztított szőlőterület birtokosának megengedi, miszerint a felújításra nem alkalmas szőlőterülete helyett egy más oly területét jelölheti ki, mely hasonló jellegű uj hegyi szőlő létesítésére alkalmas és a kiváltságos szőlőkölcsönt erre veheti fel. így aztán eddigi hegyi borvidéken lehetetlen biztosan megállapítani, hogy mely ingatlanok azok, amelyek a kiváltságos szőlőkölcsönnel meg nem terhelhetők. Ha tehát a jelzálogintézetek mégis ily vidékeken fekvő ingatlanokra is kiterjesztik üzletüket, ugy kinos meglepetések érhetik, mire ugy hazai mint osztrák jelzálogintézetek gyakorlatából több esetet lehetne felsorolnni; de elégnek véljük, ha a pénzintézetek egyikének ügykörében felmerült következő esetre hivatkozunk: Ezen intézet egyik adósának Moór község határáben fekvő birtokára, melyben az előterjesztett okmányok szerint a szőlőtermelési ághoz tartozó terület egyáltalán elő nem fordult, 28,000. korona zálogleveles kölcsönt folyósított s ezen kölcsön alapján hasonló összegű záloglevelet is bocsátott ki.. Becsértékül és igy a kölcsön fedezetéül 82,200 korona összeg állapíttatott meg, a kölcsön tehát több mint kétszeresen fedezve volt. Véletlen körülmények találkozása folytán tudomására jutott az intézetnek, hogy adósa ugyanezen birtokra a Magyar Agrár és Járadékbantói 1897. évben 79,300. korona, majd ismét 1901^)en az előbbi kölcsön conversiója mellett 96,500. korona szőlőtelepitési kölcsönt vett fel. E meglepő tényállás közelebbi körülményeit nyomozván az intézet, kiderült, hogy az intézeti adós 1897. február havában a Moór községgel határos Bodajk, Csákvár, Csókakő, Csákberény és Bakonysárkány községekben elpusztult szőlőterületeket vásárolt össze s ezeket az 1896 : 5. t. czikk 5. §-ának második bekezdése alapján a fentemiitett moóri birtokával helyettesítette s igy vitte -keresztül, hogy a zálogleveles kölcsönnel már megterhelt moóri birtokára szőlőtelepitési kölcsönt kapott. A telekkönyvek betekintéséből az is meg volt állapitható, hogy az ekként eljáró intézeti adós az ezen müvelet czéljából