Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 4. szám

85 Az 1892 : XXIV. t.-cz. 13. §-a szerint az úrbéri elkülönítés, arányosítás és tagosítás alatti területekre nézve az eljárás folyamában felmerülő határjárási és mesgyeigazitási vitás kérdések felett, valamint az nrbéri elkülönítés vagy arányosítás tárgyát képező területek birtokállapotának ideiglenes fen-. tartása felett, a törvényszék által kiküldött eljáró bíró a sommás eljárás szabályai szerint külön tárgyalást tart s első fokban önállóan ítél. A törvénynek eme rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a kiküldött eljáró bíró a törvényben megjelölt ügyekben itéletileg határoz, miből önként folyik, hogy felebbezés esetében a felebbezési bíróság által az ügy érdeme szintén ítélet által döntendö el. A előadottaknál fogva ugy a kiküldött eljáró bírónak az ügy érdeme felett határozó végzését, valamint a kir. törvényszéknek azt érdemben felülbíráló végzését ítéletnek, az utóbbi ellen használt, felfolyamodásnak czimzett perorvoslatot pedig a S. E. 180. §. a) pontja értelmében felülvizsgálati kérelemnek kellett tekinteni és mint ilyet, hivatalból visszautasítani, mert a fent idézett törvényszakasz által az úrbéri elkülönítés, arányosítás és tagosítás folyamán első fokú eldöntés végett a kiküldött eljáró bíróhoz utalt ügyek részben megfelelnek azoknak az ügyeknek, melyek a S. E. 1. §. 5. m) pontjában foglaltatnak, részben pedig hasontermészetüek, következően valamint azokban, ugy ebben az ügyben sincs helye felülvizsgálatnak. (S. E. 1«2. §.) (Kir. Guria 1900. decz. 28. III. 31. sz.) A másodbiróság neheztelt végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta azzal a változtatással, hogy a pénzbírság terhe alatt kötelezést a. felfolyamodó előnyére leszállította, mely változtatás az ügy megvizsgálásáról a felfolyamodóval szemben a helybenhagyó végzés tekintete alá esik, mert a leszállított összegre nézve mindkét alsóbiróság végzése egyező s minthogy az 18(>8 : I. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott szabályrendelet 53. §-a szerint a felfolyamodásra nézve az általános tlkvi rend. alkalmazandó : a tlkvi rend. 145. §-a értelmében a másodbiróság helybenhagyó végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (Kir. Curia 1905. márez. 8. — 811. p. sz. Jog. 30. sz.) Az 1881 : LX. t.-cz. 79. §-a kötelezöleg rendeli, hogy a végrehajtást szenvedő adósa a követelés lefoglalásáról a rendelvény kézbesítése utján értesíttették, amit a szóval való előzetes értesítés nem pótolhat, ennélfogva a végrehajtási jegyzőkönyvnek a szóbeli előzetes értesítésre vonatkozó tartalmát, ugy az eljárt bírósági végrehajtó és becsüs vallomását egészen figyelmen kivül kell hagyni. Annak bizonyítására, hogy alperes a letiltó rendelvényt megkapta, nem lehet elfogadni a nagyon érdekelt végrehajtást szenvedő vallomását, nem elegendő bizonyíték a végrehajtási jegyzőkönyvhöz csatolt postai feladó vevény sem, mert eme vevény csak a levél feladására szolgál bizonyítékul, már pedig az idézett 79. §. rendelkezése következtében azt kell bizonyítani, hogy a végrehajtást szenvedő adósa, az alperes, a rendelvényt valóban kézhez vette. (Kir. Curia 1905. június 7. — 6738./p. 1904. Ü. L. 28. sz.) A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ai értelmében a visszárvérés elrendelésének ténye az alapárverést nem hatálytalaníthatja ugyan, azonban a 185. §. utolsó bekezdése szerint az alapárverési vevőnek csakis a visszárvérés meg-