Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 4. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

82 s igy szerinte a tkönyvi bejegyzés alapján a tulajdonjog csak vélelmeztetik, szemben az általam felhozott elvvel, hogy tulajdonosnak csak az tekinthető, aki mint ilyen a tkönyvbe be van jegyezve. A biró úr nézetét a optv. 380. és 431. §-aira alapítja, kétségtelenül ugy fogva fel a dolgot, hogy a 380. §-ban emiitett „czim és jogos szerzés" kizárólag a kötelmi viszonyra vonatkozik. Erre vonatkozólag néhány idézetet hozok fel: Imling dr. „A magyar telekkönyvi jog" czimü műve 104. lapjának 2. jegyzetében azt mondja: „A kötelmi viszony" — különösen a magyar jog szempontjából — „csak igényt nyújt a tulajdonjogra." Ugyanezen munka 106. lapjának első bekezdésében a következőket olvassuk: „A szerződés azonban csak igényt, csak czimet nyújt a tulajdonjoghoz; a tulajdonjog maga a telekkönyvbe való bejegyzés által szereztetik meg." Eszerint tehát a kötelmi viszony csak czimet nyújt, maga a szerzés módja pedig a tkönyvi bejegyzés. Hasonló nézeten van Káplány Géza úr is „Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés" czimü művének a tkvi rdts 51. és 62. §-aihoz fűzött magyarázata szerint. De ugyanilyen értelemben fogja fel a dologbani jogok megszerzésének módját az 1856. évi október 28-iki rendelet harmadik fejezetének III. czikke: „Miután a fennálló törvények szerint a tulajdon s általában minden dolgogbani jogok . . . amennyiben ingatlanságokra vonatkoznak, csak rendszeres bejegyzés, azaz a nyilvánköny vekbe való bekebelezés vagy előjegyzés által ny érethetnek ..." Utalok még az optv. fent hivatkozott szakaszain kivül annak 321. és 444. §-aira. Én tehát az idézettek alapján igenis azt a nézetet fogadom el, hogy a tulajdonjog a telekkönyvi bejegyzés által szereztetik élők közötti átruházás folytán s igy aligha fejeztem ki hiányosan az elvet, mondván, hogy „tulajdonosnak csak az tekinthető, aki mint ilyen a tkönyvbe be van jegyezve"; és mig előbbi czikkemben az ezen elv alóli kivételeket soroltam fel, most (különösen az eléggé nem tisztázott elbirtoklásra való tekintettel) minden félreértés kikerülése végett e kijelentés elé teszem még, hogy élők közötti átruházásnál. A biró úr ellenkező nézetét mivel sem indokolta. Zárjel között ugyan utalt az optv. 380. és 431. §-aira, amelyek azonban csak ellene szólnak. Nincs tehát módomban másként czáfolni, minthogy