Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 3. szám - Néhány szó az egyidejülegességről

60 Természetes, hogy a tanuk nyilatkozatai a tárgyalt esetben esküvel meg nem erősíthetők ; mert a bir. kiküldött tanukat meg nem eskethet ; de az, hogy ily körülmények között a tanú megesketése helyt nem foghat, az illető eljárás természetéből és hatásából folyik ; amely leginkább a peres és a végrehajtási eljárásban elérendő czél különbözőségében élesedik ki. Perekben ugyanis a biró a vitás kérdést véglegesen, a kérdésnek eldöntött voltát (res judicatát) megállapító hatállyal dönti el, itt nagyobb biztosíték szükséges ; perben tehát, a polgári perrendtartásban tüzetesen megállapított kivételektől eltekintve, a tanuk megesketendők, ha a biró a tanúvallomásokat, mint döntő bizonyítékot fel akarja használni. Az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ának emiitett esetében azonban a birói kiküldött döntése csak átfutó, amint a törvény maga mondja, csak valószínűséget, tehát nem bizonyosságot megállapító ; mely ideiglenes döntésnek, helyesebben ideiglenes elrendezésnek helyessége felülvizsgálatát és esetleges tévessége orvoslását a tulajdoni igényperben, vagy ha a kiküldött döntése a végrehajtató ellen szólana, a végrehajtató által az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ának utolsó kikezdése alapján megindítható kártérítési perben találja. Az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ában szabályozott eljárás keretében nincs tehát szükség a bizonyíték teljes súlyának oly fokú biztosítására, amily biztosítékot e részben a birói ítélet vagy ezzel egyenlő hatályú más birói véghatározat igényel. A végrehajtási eljárásnak a kiküldött előtt folyó részében ezek szerint a tanának esküvel meg nem erősített vallomása is a bizonyíték tekintete alá veendő s mint ilyen elfogadandó; annál inkább, mert nincs oly tételes jogszabály, mely esküvel meg nem erősített tanúvallomásnak a végrehajtási eljárásban való figyelembe vételét kizárná s világosan megtiltaná. Törvényben foglalt rendelkezés miként való értelmezésére és alkalmazására nézve gyakran biztos útmutatást abban lehet találni, hogy a rendelkezés foganatosításához maga a törvény minő jogkövetkezményeket füz. így áll ez a jelenleg szóban forgó esetben is. A birlaló ugyanis a foglalás ellen nemcsak előterjesztéssel élhet, hanem a törvény ezt az előterjesztést, a rendes előterjesztéstől eltérőleg, azzal a kiváltsággal ruházza fel, hogy ha sikeres, a helyt adó határozatot azonnal foganatosítani lehet, azaz a birlaló a lefoglalt tárgyak felett szabad rendelkezési. jogát azonnal visszanyeri, mert a törvény éppen erre az esetre azt a kivételt állapítja meg, hogy a végrehajtató íelfolyamodásának — a 38. §-ban foglalt szabálytól eltérőleg — halasztó hatálya nincs. Ezenfelül megilleti a birlalót a halasztó hatályú igénykereset. Ezzel szemben a végrehajtatónak, ha a valószínűsítést igen szük korlátok közé szorítják és a foglalást nem foganatosítják,