Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 2. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

34 látkörű, a közjót ideális rajongással szolgáló szerkesztőtől nemcsak hangya szorgalommal összegyűjtött útmutatásokat fogunk nyerni, hanem mellé sorakozva, szakavatott kéz fogja rostálni és a gondos kertész kezével simitani, a sokszor igaz igyekezettel, de néha fogyatékos tudással közreadott ugynevezet „szakczikkeinket." A lap anyagi támogatását is máskép képzeltük. Bíztunk benne, hogy a jogszolgáltatásban segédkező minden factornak meg fogjuk nyerni támogatását, Ismertük ugyan a nagyközönség közönyösségét, fájóan éreztük a tisztviselő anyagi helyzetének nyomorúságát, melynek önképzésre szánható egyetlen fillére sem volt, de azért mégis bíztunk benne, hogy a lap teret hódit. Reméltük, hogy ha nem is fogja a fáradságot kárpótolni, (mert hisz az apostolok útja mindig rögös és háládatlan) legalább annyit elér, hogy az olvasóközönség érdeme és értékéhez mért fentartását biztosítani fogja. Hogy a lap szellemi értékében vetett bizalmunk nem volt alaptalan, hogy az mily hűséges őrévé vált a telekkönyvi szakavatottságnak, arról a lap olvasóit meggyőznöm nem kell. Arról sem kell bővebben szólnom, hogy a „Szerkesztői üzenetek" révén hány sötétben tapogatódzónak nyíltak meg szemei, hány bonyodalmas perre okot szolgáltató vitás kérdést ölt meg csirájában a megbízható útbaigazítás. Hog}r a másikban ennyire csalódtunk, azért megérdemelt szemrehányás illeti első sorban azokat, akiknek a vagyonbiztonság szempontjából oly fontos ós a perenkivüli eljárásban legbiztosabb kereseti forrásul szolgáló telekkönyvi intézmény szakirodalmi értéke iránt oly kevés az érzékük. Bizzunk benne, hogy a jövő decenium máskép fog lefolyni! Ligeti Arnold telekkönyvvezető. xf Átvitel változatlan telekkönyvi állással. Irta Mórocza Árpád kir. telekkönyvvezető. A czimre vonatkozólag a „Jogtudományi Közlöny" 1904. január 8-án megjelent 2. számában, a „Jog" 1904. évi 19. 21. 26. és a „Telekkönyv" 1904. évi 5. 7. 8. 11. 12. számaiban megjelent közleményeket — mint szakmámba vágókat — meleg érdeklődéssel olvastam. Azonban ezen közlemények engem — mint a gyakorlat emberét — ki nem elégítettek, minthogy ezen kérdést nemcsak a