Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 1. szám - Dr. Török István betétszerkesztő biró úrnak

19 ennek a folyóiratnak ügytmzgú. vasakarata és érdemekben gazdag alapitóját ez a meggyőződése minél hosszabb ideig boldogíthassa. Leib Vilmos bankigazgató. * Megdöbbentő és mélyen elszomorító jelenség, hogy a telekkönyvvezetői karnál, különösen az ezen állást betöltő fiatalabb közegeknél, — tisztelet a kivételeknek — az utóbbi 10—15 év folyamán szakképzettség tekintetében határozott visszaesés észlelhető. És ez éppen akkor van igy, amikor minden pályán magasabb és magasabb minősités, nagyobb és nagyobb szakismeret kívántatik meg. amikor mindenütt a haladás a jelszó. Pedig a telekkönyvvezetői állás az új betétek szerkesztése folytán nemhogy veszített volna jelentőségéből, sőt foutosabb. mint valaha. A visszafejlődés okát kutatva, sajnálattal kell rámutatnunk az 1893 : IV. törvényczikknek a telekkönyvvezetői kait lefokozó intézkedéseire és a tkönyvi szakvizsga elposványosodására, annak a kezelőszemélyzetre általában kötelezővé tétele által. A díjnok ma már nem azért tesz tkvi vizsgát, mert telekkönyvvezetőnek készül, hanem, mert arra az imoki kinevezéshez szüksége van. Felületesen, holmi kérdés és feleletekben összeállított könyvecskékből szerzi meg a vizsgához szükséges tudnivalóit; nagy része gyakorlati éve folyamán alig egy-két hónapot töltött a tkönyvi hivatalban és miután a vizsgán keresztülevezett, szakkönyvet többé kezébe nem vesz, arról meg éppen szó sincsen, hogy szaklapot olvasna. Mire évek múlva véletlen segédtkvezetővé lesz kinevezve, azt a keveset is elfelejtette, amit egykor tanult és •— a további önképzést szükségtelennek tartván — teljesen a szerzendő gyakorlat utján akar megfelelő szakismeretre szert tenni. Az aztán közömbös rá nézve, hogy hibát hibára halmoz és. hogy ennek folytan — a kellő ellenőrzés hiányában — telekkönyveink csak úgy hemzsegnek a rossznál rosszabb bejegyzésektől. Ezen a tarthatatlan állapoton változtatni kell, még pedig gyökeresen : a telekkönyvvezetői állás elnyerésének magasabb minősítéshez való kötése és szaktanfolyam felállítása által. Csakhogy mindez a törvényhozás dolga. Ki tudná, mikor következik be e téren kielégítő reform, sőt van-e ilyenre egyáltalában kilátás ? Addig is azonban, míg ez a jámbor óhajunk a megvalósulás stádiumába lép, ne maradjunk tétlenül, kedves barátaim ! Ne nézzük