Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1905 / 1. szám - A "Telekkönyv" alapításának tizedik évfordulóján
4 szolgabírói kerülethez tartozott minden községében, valamint Szakolcza városában, Pest-Pilis-Solt megyében, (Pest, Kecskemét és Nagykőrös kivételével) Buda szabad kir. és Óbuda városban, Pozsony megyében (a szabad kir. városok, Jóka, Nagyabony és Kiliti kivételével), Sáros városban, Temes megyében (Temesvár kivételével) lépett hatályba az 1856. évi február 1-én. Igaz ugyan, hogy hazánk némely vidékén, különösen a városokban, már sokkal régebbi időkről is találunk olyan intézkedéseket, amelyek nemcsak a mostani telekkönyv magva elhintésének tekint- • hetők, hanem a mostani értelemben vett telekkönyv behozatalát jelentették, de ezek olyan szórványosak voltak, és az egész országhoz képest olyan csekély területekre terjedtek ki, hogy a telekkönyvi intézmény általános meghonosítását csak az 1856. évi február 1-én életbelépett, 1855. évi deczember 15-én. kelt telekkönyvi rendeletre kell visszavezetni Ha már most ez az idegen földről behozott telekkönyvi intézmény nálunk 48 év alatt úgy megerősödött, hogy a róla szerkesztett folyóirat tizedik évfolyomába léphetett: ez van legalább is olyan nagy dolog, mintha a már régen meghonosult váltó vagy kereskedelmi jognak a folyóirata harminczadik vagy ötvenedik évfolyamába lépne. Igaz ugyan, hogy nem a telekkönyvi intézmény elterjedtségének és népszerűségének az érdeme, hogy a „Telekkönyv" folyóirat a tizedik évfolyamába lépett, hanem ellenkezőleg a „Telekkönyv" folyóirat alapitójának, Káplány Gézának az egyéniségében rejlik a varázserő. És ha azt kutatjuk, hogy a különben közszükséget pótló telekkönyvi intézmény szolgálatában álló „Telekkönyv" folyóirat mi okból lépett tizedik évfolyamába, azt egyáltalában nem a telekkönyvi intézmény szükséges voltában, hanem csak abban találhatjuk meg, hogy Káplány Géza ennek a folyóiratnak nemcsak a megalapításában, hanem a további fenntartásában, egészen a mostani számhoz való eljuttatásában olyan emberfeletti tevékenységet fejtett ki, s a telekkönyvi intézmény iránt olyan lángoló lelkesedéssel viselkedett, a telekkönyvi intézménynek a legkisebb mozzanatát is annyira átértette, amilyent egy-egy intézménynek csak olyan előharcosainál tapasztalhatunk, akik minden érdeküket, egész vagyonukat, sőt életüket is készek az általuk a közönségre nézve jónak ismert intézmény fejlesztése érdekében feláldozni. És ő hivatali teendői mellett még arra is képes volt, hogy