Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 7-8. szám - Dr. Imling üdvözlése

ieö Ve részét teszi. Ha ellenben a különbséget 600 K-val vesszük, akkor az 1/s részét fogja képezni a tiszta tulaj donjutalékra esö összegnek. Szóval az ismeretlen különbség meghatározására pusztán a teljes vételár összegének és a hányadrészeknek ismerete nem elegendő. Semmivel sem megyünk többre, ha a tulajdon jutalékok mennyiségei helyett vagy emellett még a tisztajövedelemböl való részesedés megállapított quotáit vesszük alapul. Ezen mathematikai nehézségeken legfeljebb az u, n. valószinüségszámitással tehetnök némileg túl magunkat, figyelembe kell azonban vennünk, hogy a tehermentes hányadrészek tulajdonosai jogosan emelhetnének kifogást az ő járandóságuknak tisztán a valószínűség alapján való kiszámítása ellen. Eltekintve azonban ezen számítási akadályoktól, a vételárkülönbség igazságos megállapítása legelső sorban konkrét körülményektől függ. Bizonyára nagyobb lesz a különbség, ha a haszonélvező 18 éves, egészséges özvegy, mintha 60 esztendős, beteges ember. Az is jelentékeny különbséggel lehet a vételárkülönbség mérvére, ha a vevő a haszonélvezőnek rokona — pl. házastársa vagy testvére — mert ebben az esetben nagyobb a kilátás a hasznosítás tekintetébeni könnyebb megegyezésre, amire a vevő minden bizonnyal nagyon is súlyt fektet. Hogy hasonló esetekben a vételár igazságos felosztása mily nagymérvű nehézségekkel jár, sőt — azt lehet mondani — valósággal lehetetlen: legélénkebben illusztrálja a győri kir. ítélőtábla 21. sz. határozattárba felvett határozata, mely abban az esetben, ha valamely ingatlannak több a tulajdonosa s ezek közül egynek vagy többnek, de nem valamennyinek tartozása miatt rendelendő el az árverés és a több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek hányadát terheli bejegyzett szolgalmi jog, a vhtási törvény 156. §-ának a)—d) pontjaiban foglalt kivételes intézkedések alkalmazását mellőzendőknek mondja ki, nehogy az egész ingatlan elárverezése esetében felmerüljenek a vételár igazságos felosztásának leküzdhetetlen nehézségei, melyekről Hamar Gyula szakolczai kir. járásbiró is megemlékezik lapunk mult évi 4. számában közzétett czikkóben. Nem tudjuk a kérdésből kivenni, hogy a fennforgó konkrét esetben a közösség egyezségileg szüntettetett-e meg, vagy itéletileg ? Mindenesetre helyes lett volna az előbbi esetben az egyezségbe a haszonélvezőt is bevonni s vele azt oly módon létesíteni, hogy az ingatlan a haszonélvezet fenntartása nélkül árvereztessék el; utóbbi esetben pedig a perbevont haszonélvezőt a fenti nehézségekre utalással a haszonélvezet fenntartása nélkül elrendelendő árverés tűrésére köteleztetni. Mert ha feltétlenül nem is lehet helyeselni a Curia ama gyakorlatát, hogy hasonló esetekben a közösség megszüntetése iránti keresetnek időszerütlenség okából helyt nem ad, — az mindenesetre kétségtelen, hogy a közösségnek a haszonélvezet fenntartása mellett elrendelendő árverésen eladás utján való megszüntetése, a tnlajdonostársakat feltétlenül károsítja. Az ügy jelen állásában az érdekeltségtől mentes, részrehajlatlan és lelkiismeretesen körültekintő becslést tartjuk a kibontakozás legegyszerűbb és emellett egyedül igazságos, sőt mondhatnók, egyáltalán lehetséges eszközének. Nyomatott Nagy Elek gyorssajtóján Czeglóden, Árpád-tór (ev. ref. bazár.)