Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 1. szám - Hitelbiztosítéki jelzálogjog - A tizedik év küszöbén

<2 könyveimet s ez ösztönzött arra is, hogy ezt a szerény szaklapocskát megalapítsam. Az ezredik évet én is meg akartam ünnepelni. Hát meg is ünnepeltem úgy, hogy 1896-ik évben a telekkönyvnek, amelyet még akkor csak 25 éves birói pályámon mindig odaadó hévvel, lankadatlan buzgalommal és soha meg nem szűnő szeretettel szolgáltam, gondoztam és fejleszteni igyekeztem, emléket állítottam e „Telekkönyv" czim alatt megindított folyóiratban. Nagy, igen nagy ünnepem is volt nekem első számának megjelenése, amikor ezt a „ Telekkönyvet" közzétehettem, a nyilvánosságnak kitárhattam és a forgalomnak átadhattam azzal a felhívással, hogy siessen tulajdoni igényét — előfizetés útján — bejelenteni mindenki, aki belőle egy lapot magáénak akar vallani. „Fel tehát a munkára ! — igy kiáltottam fel az előfizetésre való felhívásban — miveljük a telekkönyvi jog termőföldjét. Szántsa azt mélyen a kritika ekéje és vessük be jó maggal: termőképes eszmékkel; mert csak igy várhatjuk üdvös reformok bő aratását. Azért elő a magvas eszmékkel! Kincseket érő eszmék pusztulnak el nyomtalanul csak azért, mert nem éri őket a nyilvánosság éltető és erjesztő melege. Álszégyen, álszerénység ne tartson vissza senkit jónak vélt eszméinek közrebocsátásától. Mit sem tesz, ha egyrészük át hull is a kritika rostáján, — a jó fenmarad, elvettetik és terem." A tizedik év küszöbén is ugyanígy kiáltok fel. De mielőtt átlépném ezt a küszöböt megállok előtte és a meghatottságtól elfogódó szivvel, könnytelt szemekkel és reszkető ajakkal mondok hálát és forró köszönetet az én kedves munkatársaimnak, közöttük első sorban dr. Kemény Andor és dr. Török István főmunkatársaimnak, akik a lefolyt 9 év alatt kegyesek voltak becses dolgozataikkal szellemileg támogatni; továbbá mélyen tisztelt előfizetőimnek, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették, hogy e szerény folyóirat tizedik évfolyamát is megérte, — végre mindazoknak a kegyes pártfogóimnak és nemes lelkű jóakaróimnak, akik szives jóindulattal voltak folyóiratom iránt, — kérve mindnyájukat, hogy azt szellemi, illetve anyagi becses támogatásukban és szives jóindulatukban a jövőben is részesíteni kegyeskedjenek, amelyet kiérdemelni teljes erővel igyekezni fogok.