Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 2. szám

38 a törvényes felmondási időre járó fizetésének hátralékos része czimén illeti meg'. Az első bíróság a felperes követelésének valódisága iránti határozat mellőzése mellett a felperest arra irányuló keresetével, hogy követelése a csődhitelezők T. osztályába soroztassék, elutasította, mert a per adatai szerint a közadós részvénytársaság akkor, a midőn a felperes annak jogtanácsosául megválasztatott, már fizetésképtelen volt és a kereskedelmi tevékenységgel is felhagyott, a felperes megválasztása tehát nem tekinthető állandó jellegűnek annak daczára sem. hogy alkalmaztatásának időtartama 1 évre szól és részére 6 havi felmondási idő állapíttatott meg és mert a részvénytársaságnak ily helyzetében a felperes tevékenysége nem szorítkozhatott egyébre, mint arra nézve kísérleteket tenni, hogy a már beállott anyagi csődnek bírói kimondása elkerültéssék, az ilynemű tevékenység pedig csak rövid idejű és átmeneti jellegű lehetett. A kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is helybenhagyott Ítéletével az első bíróság ítéletét megváltoztatta és ezt a bíróságot a kereseti követelés valódisága és osztályozása tekintetében érdemi határozat hozatalára utasította, mert a per adatai szerint a közadós részvénytársaság igazgatósága a felperest egy évre 2400 k. évi fizetéssel és 6 havi felmondással mint állandó jogtanácsost (ügyészt) az intézet szolgálatában alkalmazta. Ezzel bizonyítva van. hogy a felperes a részvénytársaságnak a csőd megnyitása előtt állandó alkalmazottja volt. A felperes alkalmaztatásának ezen az állandó jellegén nem változtat sem az a körülmény, hogy a részvénytársaság a felperes alkalmazásba vételekor ennek tudomása szerint válságos helyzetben volt. sem a felperes által kifejtett tevékenységnek minősége és mennyisége, mert ezek a körülmények az alkalmaztatás állandó jellegének kérdésében közömbösek, a felperes tehát, a mennyiben a törvényes felmondási időre járó és a cs. t. 60, §-ának 1. pontja rendelkezése alá eső fizetése kiegyenlítve nincsen, ezt tárgyazó keresetével alkalmaztatása állandó jellegének hiánya okából el nem utasítható és ebből folyóan a kereseti követelés valódiságának elbírálása mint tárgytalan nem mellőzhető. 122. Az 1890: I. t.-cz. 47. §. szerint a községi közutak hálózatának megállapítása iránti eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozván, a mennyiben a közigazgatási hatóság valamely útra nézve már végérvényesen megállapította, hogy az községi köz dülő utat képez és azt ez utak hálózatába fel is vette, az ilyen út tulajdonjogának megállapítása, szolgalom mentes voltának kimondása és a községi ut elnevezésnek magánulra való helyesbítése iránt a polgári bíróság eljárásának az 1868: LIV. t.-cz. S. §-ájaak a) pontja éri elmében helye nincsen. 3270/P. 1903,Tsz. Községi ül tulajdonjoga iránt indított per. Felperesek keresete az volt, hogy a kperi 4. és 33. sztjkvekben foglalt ingatlanokon a C. a. térkép szerint látható ut ezen