Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

179 A mind a három bíróság által érdemileg- elbírált váltóperben a felperes azt kérte, hogy az alperes és ügyvéde a periratokban használt sértő kifejezések miatt az 1887. XXV11I. t.-cz. 2. §-ában meghatározott pénzbirsággal sújtassák. Ennek a kérelemnek azonban az elsőbiróság és a kir. ítélőtábla helyt nem adott. A felperes felebbezésében az alsóbiróságoknak ez ellen az intézkedése ellen, valamint ügyvéde javára saját fele (felperes) ellen megállapított munkadíj és kiadás csekélysége miatt is felebbezett. A kir. Curia a felperes felebbezését annyiban, amennyiben az az alsó bíróságnak az ellen az intézkedése ellen irányult, mely szerint a felperes által az alperesi ügyvéd megbirságoltatása iránt előterjesztett kérelemnek hely nem adatott, visszautasította és erre vonatkozó indokaiban kimondotta, hogy a felperes felebbezése az alperes és ennek képviselője megbirságoltatása iránt előterjesztett kérelemre vonatkozó részében azért volt visszautasítandó, mert az 1887. évi XXVIII. t.-cz. 2. §-a értelmében, melyre felperes az alperes és ennek képviselője megbirságoltatása iránt előterjesztett kérelmét alapítja, bíróságoknál még abban az esetben is csak egyfokú felébbvitelnek van helye, ha a fél képviseletében megjelenő ügyvéd ellen rendbüntetés szabatott ki, ugyanez alá a tekintet alá esik tehát az az eset is. amikor, mint a fenforgó esetben a rendbüntetés alkalmazása a két alsófoku bíróság által helyénvalónak nem találtatott. A felperes ügyvéde javára saját fele ellen megállapított munkadíj és kiadás mennyiségére vonatkozó felebbezésre pedig a kir. Curia kimondotta, hogy a felperes ügyvéde az alsófoku bíróságok Ítéletének az ellen a rendelkezése ellen, mely szerint az ő perbeli munkadija és kiadása saját fele ellenében csak 174 koronában állapíttatott meg, saját nevében felebbezéssel nem élt, a megállapított összeg csekélysége pedig a felperesre nem sérelmes, mivel szabadságában áll ügyvédjét nagyobb összeggel is díjazni. (Szegedi kir. törvényszék 17032/p. 1902. szegedi kir. Ítélőtábla 757/p. 1903., m. kir. Curia 1904. február 5-én, 768/p. 1903. sz. a.) 14. Magánokiratok alapján kérhető bekebelezésnél, esetleg előjegyzésnél, ha az okirat Horván-Sziavon országban állíttatott ki, a tkvi rendtartás 82. §. d) pontjában előirt névaláírás hitelesítés nem szükséges. Kérelmező tulajdonjog előjegyzése iránti kérelmet terjesztett elő, az elsőbiróság azonban ezzel a kérelmével egyéb indokokon felül még abból az indokból is elutasította, hogy a kérelem alapjául szolgáló s Karlóczán 1903. évi április 5-én kelt elismervényen a kibocsátó aláírása sem bíróilag, sem közjegyzőileg hitelesítve nem volt. A kir. ítélőtábla a kir. Curia által indokainál fogva helybenhagyott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta, az előjegyzés iránti kérelemnek egyéb indokokon felül helyt adott azért is, mert Horvát-Szlavón ország mint a magyar államhoz tartozó rész külön korona országnak nem tekinthető, s ennélfogva a Karlóczán kiállított elismervényre nézve a tkvi rendtartás 82. §-ának d) pontja alkalmazást nem nyerhet.