Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

172 való kielégítése tűrésére kötelezte azért, mert a jelzálogul szolgáló Ingatlan tulajdonosa a jelzálogból való kielégítés tűrésére csak oly terjedelemben kötelezhető, mint amily terjedelemben a zálogjog be van jegyezve; minthogy pedig kamat bekeblezve nem volt, kétségtelen, hogy a felperes az alperesektől mint dologi adósoktól nem követelheti a tökének 1899. évi július hó 16-tól számítandó 7% kamatát, hanem csakis a kereset beadásától számitandi') 5°/o kamathoz van jogos igénye, ez utóbbihoz azért, mert az alperesekkel szemben a követelés a kereset beadásával lejártnak tekintendő ós mert a késedelmi kamatot a késedelmes jelzálogtulajdonos is megtéríteni tartozik. 6. A hetétszerkesztés alkalmávál a kataszterben községi útnak felvett terület a tényleges birtokos vagy jogutóda nevére az 1892. évi 33,933. sz. ignzságügymin. rendelettel szabályozott tlkvi kiegészítés utján nem telekkönyvezhető, ha csak kimutatva nincs, hogy azt kérvényező n községtől felsőbb hatósági jóváhagyással is ellátott jogügylet alapján megszerezte. A betétszerkesztés alkalmával nem telekkönyvezett és a kataszteri térkép és tlkvi kivonat szerint a kataszterijén községi útnak felvett területet annak tényleges birtokosa eladván, azt a vevők az adásvevési szerződés, a kincstári képviselője által javukra kiállított, csupán a tényleges birtoklást bizonyító okirat s a község elöljárósága által arról kiállított bizonyítvány alapján, hogy a kérut nem a község, hanem az eladó tulajdonát képezi, tlkvi kiegészítés alapján az 1892. évi 38,!):!:!. sz. alatt kelt igazságügyministeri rendeletben szabályozott eljárás utján a nevökre kérték telekkönyvezni. A tlkvi hatóság által ennek folytán megtartott helyszinelési tárgyaláson az ingatlan szomszédos tulajdonosai kijelentették, hogy a kérdéses teriilet ember emlékezet óta nem volt ut, hanem mindig magántulajdon volt, ellenben Bács-Bodrog vármegye törvényhatósága és államépitészeti hivatala a telekkönyvezés ellen azon okból emeltek kifogást, mert a telekkönyvezés feletti eljárásra a tlkvi hatóság nem illetékes. Az elsőbiróság e kifogás elvetése mellett a kérelemnek a fent emiitett okiratok és a helyszinelési tárgyalási jegyzőkönyv alapján helyt adott. A kir. ítélőtábla Bács-Bodrog megye törvényhatósága által beadott felfolyamodás folytán az elsöbiróság végzésének megváltoztatásával a kérvényezőket a telekkönyvi kiegészítés iránti kérelmükkel elutasította, mert a kérdéses ingatlan a betétszerkesztéskor útnak, volt a kataszterben felvéve és a község tulajdonául bevezetve; ez az ut tehát, mint telekkönyvezés tárgyát nem képezhető közvagyon, helyesen hagyatott ki a betétszerkesztéskor a telekkönyvből, azt pedig maguk a kérvényezők sem állítják, hogy a kérdéses utat később a betétszerkesztés után a községtől okiratba foglalt és a szükséges felsőbb hatósági jóváhagyással is ellátott jogügylet alapján megszerezték és hogy ekként az említett közvagyon időközben magánforgalom tárgyává vált volna. A kir. Curia a másodbiróság végzését helybenhagyta indokainál fogva és azért, mert a mennyiken a folyamodók a betétszerkesztése által vélt jogaikban sérelmet szenvedtek volna, a betét tartalmát a hirdetményi határidő eltelte után csak a törvény rendes utján támadhatják meg. (A hódsági kir. járásbíróság, mint tlkvi hatóság 302 1903. tlkv. sz., a kir. ítélőtábla L'U.'IS 1903. p. Sz. és a kir. Curia 1903. évi november hó 26-án 5953. p. 1903. sz.)