Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

164 minden egyes kat. részlet a betét A) lapjára külön sorszám alatt vezetendő be, mert ezen intézkedés folytán a betétből nem lehet megállapítani, hogy egy jószágtest tnlajdonképen hány, a természetben összefüggő, egy-egy egészet alkotó, ingatlanból áll. Nincsen meg az „ahány sorszám, annyi ingatlan" elve. Hát vájjon a telekjegyzőkönyvekből lehetett-e azt kétségtelenül constatální ? Nem fordult-e elő olyan eset, hogy valaki valamely ingatlanához hozzávett egy kisebb-nagyobb területet — sokszor csak egy-két D-ölet — és ezen megvett részt hozzájegyeztette több — mondjuk hat — részletből álló jószágtestéhez ? És ebben az esetben nem a legutolsó sorszámú részlet után lett-e a kérdéses ingatlan folytatólagos sorszám alatt mint önálló részlet bevezetve, daczára annak, hogy a természetben tényleg pl. az A. I. 2. sorszám alatti részlet kiegészítő részét képezte ? Hol található már most az összefüggés az A. I. 2. és a későbben a jószágtesthez hozzájegyzett A. I. 7. sorszámú részlet között ? Bizony, aki pusztán magából a^ telekjegyzőkönyvből — a térkép megtekintése nélkül — akarta az egyes részletek önállóságát, természeti összefüggését, fekvését megállapítani, azzal vajmi könynyen megeshetett, — és meg is esett, — hogy amikor valamely részletet, melyet az általa megvett egész ingatlannak vélt — átíratott : egy vagy több külön sorszám alatt bevezetett részletet, melyek a lejegyzettel együvé tartoztak és amelyeket az illető amazzal együtt tényleg meg is vettj az eladó nevén hagyott. Tehát azt, hogy egy jószágtest hány, — a természetben egyegy külön egészet alkotó, — ingatlanból áll, sohasem lehetett — és természetesen a betéteknél sem lehet — minden kétséget kizárólag másként megállapítani, mint ha a térképet összehasonlítjuk a telekjegyzőkönyv vagy betét A) lapján bevezetett részletekkel. Ily eljárás mellett minden tévedés ki van zárva. Fölösleges tehát az említett ok miatt „a 16 év óta készült és sok millióba került összes betéteket mind újra átvizsgálni és újra sorszámozni". Az sem áll, hogy „a betétek rossz utasítások alapján lettek megszerkesztve", — sőt még abban is kételkedni mernék, hogy a táblai bíró ur által ecsetelt ezen „baj" miatt „nemsokára meg lehetne húzni a telekkönyvi betétek hitelének lélekharangját".