Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.

67 iromány, a kiosztási földkönyv, amely utóbbi különösen jó szolgálatot nyújthatna, a telekkönyvi hatóságnál nincs meg. Ha már a birtokrendezés által a régi ingatlanok megszűntek s helyettük ujak képződtek, kétségtelen, hogy a közönség mindenféle jogot csak az ujonan alakult ingatlanokra vagy az ujonan alakult ingatlanok bizonyos részére szerez, azonban e jogokat a már megszűnt ingatlanokra kénytelen bejegyeztetni. Ennek következtében arra kellene törekedni, hogy az ujonan alakult ingatlanra szerzett jogokat a megszűntek közül azokra az ingatlanokra vagy a megszűnt ingatlanoknak azokra a részeire jegyezze be a telekkönyvi hatóság, amelyek a jogügylet tárgyát képező uj ingatlannak vagy az uj ingatlan jogügylet tárgyat képező részének a birtokrendezési munkálat szerint a becsholdak alkalmazásának is figyelembe vételével megfelelnek. Azonban sajnos, azok, akik a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokat és beadványokat készitik, az azonossággal, különösen pedig a becsholdak szerinti mennyiséggel mitsem törődve, csak azt keresik, hogy a telekkönyvben a jogot engedő nevén akkora telekkönyvi térmértékű ingatlant találjanak, amely a jogügylet tárgyát képező uj birtok természetben tapasztalt térmértékének körülbelül megfelel, a telekkönyvi hatóság pedig az adatok helyességének, különösen az ingatlanok azonosságának vizsgálata nélkül bejegyez tulajdonjogot, zálogjogot, szolgalmi jogot, bérleti, haszonbérleti jogot, egy szóval minden néven nevezendő telekkönyvi jogot olyan ingatlanokra; elrendel lejegyzést, átjegyzést, hozzájegyzést olyan ingatlanokból és olyan ingatlanokhoz, amelyek a birtokrendezés által kétségtelenül megszűntek, amelyek a jogügylet tárgyát valóban képező ingatlanoktól egészen, vagy legalább mennyiségre nézve kisebb-nagyobb mértékben különböznek s ebből folyólag gyakran tapasztalható, hogy valakit a természetben bizonyos ingatlan még megillet, de a telekkönyvben már semmit sem lehet a nevén találni és tényleg meglévő jogai érvényesitéséből ki van zárva, valamint az is, hogy valakit a természetben már semmiféle ingatlan nem illet meg, de a telekkönyvben egy csomó ingatlan még mindig megilleti és szereznek rá ellene zálogjogokat, végrehajtási jogokat stb. és kész a bonyodalom, igazságtalanság, jóhiszemű jogoktól való megfosztás, rosszhiszemű jogok érvényesítése, a telekkönyvi intézménynek s igazságszolgáltatásnak nem valami nagy dicsőségére. Ez ellen a helytelen gyakorlat ellen tudtommal— pedig ez irányban tiszteletbeli iroda-gyakornok korom óta tőlem telhetőleg elég figyelemmel kisérem a fejleményeket, — Travnik kartárs urat kivéve mind, az 1892: XXIX. t.-czikk megalkotásáig senki sem szólalt fel, azóta annál kevésbé, sőt most már felsőbb birósági határozatokkal támogatva általánosságban ez a helytelen gyakorlat érvényesül. Ez által a helytelen gyakorlat által létrehozott legképtelenebb helyzetekből régebben kiki a legváltozatosabb módon kereste