Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

61 66/P. 1903. sz. A felperes az alperesek ellen kártérítési keresetet inditván, a kereseti összeg bizonyos részét elmaradt nyereség czimén követelte. A felperes részére az elmaradt nyereség megítéltetvén, az után a kamatokat az elsőbiróság és a kir. ítélőtábla attól a naptól kezdve Ítélte meg, amikor a felperes az alpereseket követelésének kiegyenlítésére felhívta, amely felhívás az alsó biróságok által a megintéssel egyértelműnek vétetett. A kir. Curia azonban a kamatokat csak a kereset beadásától ítélte meg, kimondván ítéletének indokaiban : hogy elmaradt nyereség után kamat csak a kereset beadásától, mint a késedelmet megállapító időponttól jár. 10. A házasság felbontása az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontja alapján, ha megelőzően a másik fél is indított ily keresetet. 174/P. 1*903. sz. A felperes keresetet inditott neje az alperes ellen házassági kötelék felbontása iránt az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontja alapján. A felperes keresetindítását megelőzőleg az alperes is inditott keresetet a férje, a felperes ellen ugyancsak a házasságnak a felperes hibá ából leendő felbontása iránt, az alperes azonban keresetét a felperes által ellene inditott per folyama alatt visszavonta. Az elsőbiróság a kir. ítélőtábla által is indokainál fogva helybenhagyott Ítéletével a peres felek között létrejött házasságot alperes hibájából felbontotta. A kir. Curia azonban, mert az alperes nő által a felperes ellen 1900. évi szeptember hó 17-én a házasság felbontása iránt inditott per még 1901. évi október hó 10-én folyamatban volt, mivel alperes nő azt a pert csak 1901. évi deczember hó 19-én tette le, tehát a per letételét megelőzőleg a felperes kérvényére az életközösség visszaállítására irányuló birói határozat a keltezése idejében időelőtti volt s igy alperes nő helytelenül hivatott fel, mert akkor még egyáltalán vitásnak volt tekintendő, hogy az életközösségnek megbontására nem a férj szolgáltatott-e okot; sőt az előbbi perben az alperes nő kérelmére az 1894 : XXXI. t.-cz. 98. §-a értelmében a különélés is feltétlenül elrendelendő volt volna s igy az életközösség visszaállítására irányuló határozat az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ára alapított bontó okra nézve bizonyítékul nem szolgálhat, mindkét alsóbiróság ítéletének a megváltoztatásával a felperest keresetével elutasította. 11. Az ági vagyon értékének megállapítása. 460, P. 1003. sz. Felperes keresetet inditott alperesek ellen öröklés ós jár. iránt. I. r. alperes pedig mintáz örökhagyó özvegye, közszerzemény és hitvestársi örökösödés czimen viszonkeresetet támasztott felperesek ellen. Az elsőbiróság I. r. alperest viszonkeresetóvel elutasította, a kir. ítélőtábla azonban az elsőbiróság ítéletét ezen részében megváltoztatta és I. r. alperes részére az örökhagyó ági vagyonának a levonása után fentmaradó értéket a viszonkereseti jogezimen megítélte, elfogadván az elsőbiróság Ítéletében a sxakértói becsű alapján megállapított ági vagyonnak azt az értékét, amelylyel az, az örökhagyóra törtónt átháramláskor birt. A kir. Curia azonban ezen részében mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatta és I. r. alperes részére a kir. Ítélőtábla által megítélt összeget leszállította és pedig azért, mert nem fogadta el az ági vagyonnak az örökhagyóra az apjáról háramlott és a perben a szakértők által az örökség megnyílása idejére visszamenőleg megállapított értéket, hanem azt az értéket vette alapul, amely értéket az árvaszék a perbe becsatolt végzése szerint az örökhagyó érdekében az apja utáni örökség megnyílása idejében megállapított. 12. A végrendélet érvényessége, vagy érvénytelensége csakis azon az alapon bírálható meg, amely alapon annak érvényessége magában a keresetben megtámadtatott. 341/P. 1003. sz. Felperesek keresetet inditottak alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése és jár. iránt azon az alapon, mert az örökhagyó végrendelete az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ában előirt kellékeknek nem felel meg. Alperesek a perben az írásbeli végrendeletet, amennyiben a törvényes kellékeknek meg nem felelne, szóbeli végrendeletnek kívánták tek'nteni és mint ilyent is kérték érvényben hagyni. Az elsőbiróság a kir. Ítélőtábla által is helybenhagyott Ítéletével az 1876: XVI. t.-cz. 6. és 19. §§-ai alapján érvénytelennek mondotta ki a végrendeletet. A kir.J^uria azonban mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatta, felpereseket keresetükkel elutasította ós