Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 7-8. szám

125 való összehasonlítása után az alkalmazandó jogszabályt könnyen fel lehet találni. A táblázatot a betétszerkesztő-személyzet tagjai, a telekkönyvi átalakítással foglalkozó bizottságok, telekkönyvi és hagyatéki ügyek előadásával foglalkozó itétő bírák, hagyatékokat tárgyaló kir. közjegyzők, telekkönyvvezetők, községi és körjegyzők egyaránt sikerrel használhatják. A táblázatot Réthy Lipót és fia aradi kiadó czégnél 60 fillérért lehet megrendelni. Kiskorúak vagy gondnokság alatt állók hátrahagyásával Magyarországon elhalt külföldi honosok haláleset-felvételeinek elintézése. Egyik kir. járásbíróság vezetője utasítást kért a kir. igazságügyminisztertől az iránt, van-e a kir. járásbíróságnak, mint hagyatéki bíróságnak a területén vagyon hátrahagyása nélkül elhalt külföldi honosnak elhalálozása esetén a haláleset-felvétel megvizsgálásán és esetleges kiegészíttetésén (1894 : XVI. t.-cz. 22. §.), továbbá az örökösödési eljárás hivatalból való megindítása mellőzésének kimondásán (1894 : XVI. t.-cz. 2. végbekezdese) és az elhunyt utolsó rendes lakhelye szerint illetékes gyámhatóságnak erről való értesítésén (8335/1897. I. M. számú belügyi- és igazságügyminiszteri rendelet 3. pontja, 1897. évi R. T. I. köt. 63. sz. 197. 1.) kívül egyéb teendője, ha az örökhagyó kiskorú vagy gondnokság alatt levő személy hátrahagyásával halt el. Azon vármegye árvaszélíe ugyanis, amelyhez a kir. járásbíróság területe tartozik, azt a felfogást követi, hogy ilyen esetekben a külföldi gyámhatóság megállapítása és értesítése, ha a halálesetet felvevő közeg azt nem tudja megállapítani, a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A kir. igazságügyminiszter erre a kir. belügyminiszterrel egyetértve a következőket jelentette ki : Az 1894: XVI. t.-cz. 107. §-ában és illetve ezen törvényczikk végrehajtási rendelete 93. §-ában szabályozott hatósági értesítésnek czélja lehetővé tenni, hogy a külföldi illetékes hatóság a Magyarországon levő ingó hagyaték körül nemzetközi szerződésen vagy viszonos joggyakorlaton alapuló jogait gyakorolhassa. A hagyatéki eljárásra vonatkozó ezen értesítést tehát — amennyiben azt a halálesetet felvevő közeg már meg nem tette — a haláleset felvétele szerint illetékes kir. járásbíróság teljesiti. Egészen más természetű az az értesítés, mely az 1894 : XVI. t.-cz. 20. §-ának 2. bekezdésében, illetve a végrehajtási rendelet 23. §-ában (utalással a törvény 71. §-ára), továbbá a fentidézett 8335/1897. számú rendelet 3. pontjában van szabályozva. Ez az értesítés a kiskorúak fölötti gyámhatósági felügyelet érdekeit czélozza s tekintet nélkül hagyatéki vagyon létére vagy hiányára, továbbá arra, vájjon az elhunyt belföldi vagy külföldi honos volt-e, kizárólag a most jelzett szabályok szem előtt tartása mellett teljesítendő. Minthogy a halálesetet felvevő közegtől a külföldi illetékes gyámhatóságnak megállapítását kívánni nem lehet, de reá bizni sem szabad, ilyen esetben a haláleset-felvételt eszközlő közeg az idézett végrehajtási rendelet 23. §-ának első bekezdésében és a törvény ott hivatkozott 71. §-ának 5. bekezdésében foglaltakra való tekintettél akkor fog helyesen eljárni, ha a haláleset-felvétel másod-példányát annak a belföldi gyámhatóságnak küldi meg, melyhez az elhunyt lakóhelye tartozik. Ennek a gyámhatóságnak feladata azután az 1877 : XX. t.-cz. 201. §-a értelmében a kérdéses kiskorúak vagy gondnokoltak érdekében ideiglenesen eljárni s az illetékes külföldi gyámhatóság megállapításához szükséges intézkedéseket megtenni. A kir. járásbíróság tehát helyesen járt el, midőn a fenforgó esetekben az