Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

93 elsőbiróság a kir. Ítélőtábla által is helybenhagyott ítéletével felperest keresetével elutasította, mert nem látta bizonyítva azt, hogy az adóvisszatéritésből az alperes községre háruló előny egy részének felperes részére leendő átengedése tekintetében a szerződés létrejött volna, vagy hogy erre nézve alperes község részéről felperesnek kötelező ígéret tétetett volna. A kir. Curia az alsóbiróságok íteletét annyiban, amennyiben felperest az adóvisszatéritési összeg egynegyed részének jutalomdijul megítélése iránti kérelmével elutasította, helybenhagyta, egyébként azonban mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatta és felperesnek jutalomdíj követeléséhez való jogát alperessel szemben megállapította s ennek folytán a jutalomdíj mennyisége és a perköltség tekintetében az alsóbiróságok ítéleteit feloldotta és e tekintetben póteljárást rendelt, mert a felperes kereseti kérelmében a jutalomdíj megítélése iránti kérelem is bent foglaltatik, minthogy pedig a per adatai kétségtelenül bizonyítják felperes megbízatását, másrészt azt, hogy felperes ezen megbízás folytán alperes község érdekében munkát végzett és hogy alperes község a közgyűlésén hozott és felsőbb hatóságilag is jóváhagyott határozatával felperes meg jutalmazását elvileg elhatározta, ennélfogva felperesnek ez alapon jutalomdíj követeléséhez való jogát meg kellett állapítani. 57. A felperes részére aki az alperesnek gondatlansága által szenvedett testi sérülés következtében nem vált teljesen munkaképtelenné, hanem keresetképessége csak nagyobb mértékben korlátoltatott, nem évjáradék, hanem megfelelő tőkeösszeg Ítélendő meg kártérítésként. Az egyedül felebbező alperesre nézve az évi életjáradék helyett az egyszersmindenkorra fizetendő tőke összegben való marasztalás vagyonilag nem terhesebb. 1426/P. 1903. sz. Alperes a felperes sérelmére a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt a büntető bíróság által jogérvényesen elitéltetvén, a felperes most már kártérítés iránt keresetet indított az alperes ellen s abban az alperest 12,000 K. tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni azon az alapon, hogy egy épület-fal ledöntése közben alperesnek gondatlansága következtében lábszár-csonttörést szenvedett és ez által teljesen munkaképtelenné vált. Az elsőbiróság alperest a felperes haláláig évenként 400 K.-nak havi részletekben leendő fizetésére és egyúttal az ezen összegben megállapított évi kamatnak megfelelő 8000 K. tőkének letétbe helyezése vagy bekeblezés által való biztosítására kötelezte abból az indokból, hogy az alperes gondatlansága által felperest mesterségének folytatására képtelenné tette, indokolatlannak találván azonban felperesnek azt a kérelmét, hogy alperes a felperes keresményének mint évi kamatnak megfelelő tőke összegében marasztaltassék. Az alperesnek felebbezésére a kir. ítélőtábla a kir. Curia által is helybenhagyott ítéletével az elsőbiróságnak az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító rendelkezését helybenhagyta, egyebekben azonban az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta akként, hogy a felperes kártérítési követelése teljes kielégítéséül alperest 3000 K. tőkének és annak a kereset indításától számítandó 5"/0 kamatainak a megfizetésére kötelezte, azért, mert felperes az elsőbiróság Ítéletének helyes indokolása szerint az alperes gondatlansága által okozott testi sérülés köveztében nem vált teljesen munkaképtelenné, hanem eddigi foglalkozását illetőleg keresetképességében csak nagyobb mértékben korlátolva van és mert a kir. ítélőtábla a kihallgatott tanuk vallomásának és szakértők véleményének szorgos mérlegelésével a felperes kártérítési igényét egyszersmin-