Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 4. szám - A sorrendi tárgyalásról. 2. r.

20-án 4618 901. polg. szám alatt hozott határozatával kimondotta és a határozattárba fölvétetni rendelte a következő határozatot: „A végrehajtási törvény 55. és 61. S§-ban foglalt korlátozó rendelkezések, melyek szerint az 1000 koronán aluli nyugdij és 1000 koronán aluli magántisztviselői fizetés foglalás alá nem vehetők akkor, ha a végrehajtást szenvedett e két czimen együttvéve 1000 koronát meghaladó jövedelmet élvez, ugy alkalmazandók, hogy ezen esetben a különböző czimeken élvezett jövedelem összeszámítása helyt foghat s a magántisztviselői fizetés feleösszege végrehajtás alá vonható, azonban ugy, hogy az összesített jövedelemből 1000 korona érintetlenül fenmaradjon." Indokok: A végrehajtási törvény 55. és közelebbi §§-ban foglalt azon rendelkezések, molyek szerint a köz- és magántisztviselők fizetése, nyugdija és egyéb illetményei a törvényben meghatározott összegben foglalás alól mentesittettok, közérdekű és méltányossági okokból, nevezetesen azért tétettek, hogy a végrehajtást szenvedett és családjának megélhetése egy megtelelő minimális jövedelem fentartásával biztosittassék: ha azonban ezen, a törvény által megfelelőnek talált jövedelemnél nagyobb jövedelmet huz a végrehajtást szenvedett, csupán abból az indokból, mert ezt különböző czimen szerzi meg, nem lehet a hitelezőt megfosztani azon jogtól, hogy a minimális összegen felüli jövedelemből magának kielégítést szerezzen. A végrehajtási törvény 43. §-a ugyanis feljogosítja a hitelezőt, hogy követelésének behajtása czéljából a végrehajtást szenvedőnek összes vagyonára végrehajtást vezessen s ennélfogva az 54. és következő szakaszokban foglalt kivételes rendelkezések szoros értelmükben magyarázandók és az azokban megállapítottaknál nagyobb kedvezmény nem biztositható a végrehajtást szenvedett részére. Ebből folyóan ós tekintettel a végrehajtási törvény 62. S-ában foglalt ama rendelkezés hasonszerüsógére, hogy a nyugdijat is élvező napidíj ásnak napidija az ott megjelölt korlátok között foglalás alá vehető s tekintve, hogy a jövedelem czimének különbözősége a kérdés elbírálásánál figyelembe nem jöhet, nem szenvedhet kétséget, hogy a nyugdijat is élvező magántisztviselőnek különböző ezimü jövedelmei a lefoglalhatóság kérdésének elbírálása szempontjából összesithetők. Az így összesített jövedelem lefogJalható részének meghatározásánál, figyelemmel a V. T. 62. §-ában foglalt azon rendelkezésre, hogy a nyugdij, mint önálló jellegű jövedelem, érintetlenül hagyandó s figyelemmel a V. T. 54. és következő §§-ban foglalt rendelkezések szószerinti értelmezésére, melyek szerint a foglalási összeg kiszámításánál, a fizetés, nyugdij, illetve jövedelem egész összege s nem pedig a minimális összegen felüli rész veendő alapul: foglalás tárgya csak a magántisztviselői jövedelem feleösszege lehet, azonban ugy, hogy a 61. j$-ban megjelölt minimális összeg érintetlenül hagyassék. Kelt Kolozsvárit, 1902. január 20. Hitelesíttetett 1902. január 24-én tartott polg- tanácsülésben. KÜLÖNFÉLÉK. A német birodalom területén vezetett kereskedelmi könyvek és az azok alapján kiállított kivonatok bizonyító erejéről. A kir. igazságügyminiszter az egyik kir. bíróságnak az 1893. évi XVIII. t.-cz. 63. §-a alapjai-,