Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 1. szám - Bélyeg- és illetékmentesség betétszerkesztéskor és telekkönyvi helyesbitéskor. 1. r.

lő meg, pld. amiatt, hogy a telekkönyvezett rész térmértéke sincs a telekjegyzőkönyvbe beirva, kell a tényleges felmérést, még pe,dig a tervkészítőnek, teljesíteni. Ez esetben az 1869. évi 2579. számú igazságügyminiszteri rendelet 12. §-a értelmében a helyszínére való kimenetelre a kir. törvényszéki elnöktől engedélyt kell kérni. Ezekről a telekkönyvezetlen részekről külön telekkönyvi tervezeteket kell készíteni és a hitelesítési eljárásban minden tényleges birtokossal külön jegyzökönyvet kell felvenni. Amennyiben az egész belsőséget a telekkönyvi tulajdonostól különböző tényleges birtokos tulajdonául kell bejegyezni, akkor a telekkönyvezetlen részt is abba a külön jegyzőkönyvbe lehet foglalni, amelyet a telekkönyvezett részre felvesznek, azonban az eljárás egyszerűsítése végett s hogy a külön jegyzőkönyvek könnyebben át legyenek tekinthetők, a telekkönyvezetlen részről ez esetben is czélszerübb külön jegyzőkönyvet felvenni. A tulajdonjog megszerzését (adásvétel, ajándék, csere, öröklés stb.) nem kell külön igazolni, csak a tényleges birtoklást kell az 1893. évi 24366. számú igazságügyminiszteri rendelet 70. §-a értelmében akár helyhatósági bizonyitványnyal, akár a bizalmi férfiak nyilatkozatával igazolni. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy a telekkönyvezett belsőség nem áll a tényleges birtokos nevén és az 1886: XXIX. t.-czikk 15., 16., 17., 18. §-a, az 1889 : XXXVIII. t.-czikk 5., 6., 7., 11., 12. §-a, az 1891 : XVI. t.-cz. 15. §-a a) b) c), 18. §-a a) b) pontja értelmében nem lehet a tényleges birtokos tulajdonául bejegyezni, abban az esetben a bizalmi férfiaknak vagy a helyhatóságnak azt kell igazolni, hogy a tényleges birtokos a telekkönyvi tulajdonos birtokutódja gyanánt van tényleges birtokban s ez esetben a telekkönyvezetlen részt sem tényleges birtokos, hanem a telekkönyvi tulajdonos nevére kell felvenni és mint rendesen, a telekkönyvezett belsőséggel I., II., III. stb. alá kell egyesíteni, mert ezek a telekkönyvezett belsőségeknek növedékei, helyesebben mondva alkotó részei s ugyanezen elv alapján mind az a teher, amely a telekkönyvezett belsőségen meg van, a most hozzá telekkönyvezendö részt is terheli és akármely bejegyzés, mind érvényes a most telekkönyvezondő részre is, bár ha ezt a jogczim megjelölése nélkül tényleges birtoklás alapján jegyezik is be. II. Kérdés A . . . F . . . faluban a vásártér nincs telekkönyvezve. A vá sári helypénzt az egyház szedi. Fölvehető-e ez a tér a telekkönyvi helyesbítéssel kapcsolatos telekkönyvi átalakítás alkalmával az egyház nevére és ha igen, milyen eljárással. Felelet. Az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871. évi LIII. törvényczikk 41. §-ának bekezdése így szól : »A közlekedési utak, az utczák és a község belterületén létező magánjogi tulajdont nem képező terek községi vagyont képeznek, érintetlenül hagyatván az ily téreken másokat illető vásárjog.« Ennek a rendelkezésnek az utakra, utczákra vonatkozó részét a közutakról és a vámokról szóló 1890. évi I. törvényczikk 162. S-a hatályon kívül helyezte és az utakra, utczákra vonatkozó tulajdonjogot egészen ujon-