Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám

2 A glogováczi eset Glogovácz község jegyzője a következő esetet közölte velünk. R. J. glogováczi lakos elhalván, a hagyatékához tartozott világosi szöllőt az aradi kir. járásbiróság örökösének, R. Annának adta át, megkeresvén a világosi kir. járásbíróságot, mint tlkvi hatóságot, a világosi szöllőre R. Anna glogováczi lakos örökös javára a tulajdonjognak s egyszersmind a kir. kincstár javára 45 frt örökösödési illeték erejéig a zálogjognak bekebebelezése végett. A világosi kir. járásbiróság, mint tlkvi hatóság a megkeresést teljesítette, de elmulasztotta a telekkönyvben egyszersmind azt is bejegyezni, hogy R. Anna glogováczi lakos. R. Anna a világosi szöllejére bekebelezett 45 frt örökösödési illetéket ki nem fizette, mert soha erre nézve felszólítást vagy megintést nem kapott. Evek hosszú során át birta és használta R. Anna glogováczi lakos világosi szöllejét békésen és háboritlanul, míg egyszer csak a mult évben arra a szomorú valóra ébredett, hogy bíróilag kimozdították őt annak birtokából s egy árverési vevőt helyeztek abba be. R. Anna ámult-bámult. Sehogy sem tudta elhinni, hogy őt kilökték. Föllázadt minden csepp vére §s kétségbeesve átkozódott. Miféle törvény, miféle jog és miféle igazság ez — így kiáltott fel — amely mellett lehetséges, hogy engemet, aki soha még csak fizetési meghagyást sem kaptam, aki soha semmiféle végrehajtási végzést vagy árverési hirdetményt kezemhez nem vettem, a kir. kincstár szöllőmből kitétet és azt más embernek adatja át?! Hiszen nekem — szólt tovább zokogva — sejtelmem sem volt arról, hogy ellenem a kir. kincstár végrehajtást vezet és hogy világosi szöllőmre birói árverést kért! R. Anna glogováczi lakos szomorú esete így történt. A kir. kincstár a világosi szöllőre bekebelezett 45 frt örökösödési illeték behajtása végett R. Anna világosi lakos ellen fordult és vezetett végrehajtást, aki Világoson ismeretlen lévén, képviseletére ügygondnok lett kirendelve. Az ügygondnok tahin nem tudakozódott, nem nyomozott képviseltje iránt s a tlkvi bejegyzési iratokat bizonyosan be nem tekintette; mert különben a tulajdonjogi és zálogjogi bejegyzések alapjául szolgált hagyatékátadó végzésből mindjárt megtudhatta volna azt, hogy R. Anna nem ismeretlen, hanem glogováczi lakos s ezt a körülményt a biróságnak azonnal bejelentette volna s ez a helyes kézbesítés iránt azonnal intézkedett volna. Ámde ez nem történt. Minden végzést — a glogováczi községi jegyző szerint mintegy 15—20 darabot — az ügygondnok, vagy mint az említett községi jegyző mondja, az ügygondnokok vettek kézhez. A vége az lett, hogy a szöllőt 1894-ik évben elárverezték. Ez a szöllő ekkor csekély értékű volt; mert a phylloxera által el lévén pusztítva, parlagon hevert. A birói árverésen 26 frtért kelt el. Az árverés jogerőre emelkedése után a vevőnek bíróilag átadatott — nem R. Anna