Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

L52 tökének kamataira értendő, de a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett kama­tokra és költségekre ez a rendelkezés ki nem terjeszthető; „mert ha egyrészt teljesen indokolt az, hogy a telekkönyvből fenállásuk és mennyiségök tekin­tetéhen határozottan ki nem tünő követelések, igy a 191. §-han felsoroltak, és igy az egyedül a hekehelezett tőke járulékaiként figyelembe vehető kamatok csak a hitelező határozott kívánsága s felszámítása folytán vétes­senek a kielégítési sorrendbe : ugy másrészt nem volna képzelhető helyes oka annak, hogy a megítélt és épen ugy, mint a tőke végrehajtásilag határozott összegben bekebelezett kamat vagy költségkövetelés a hitelező meg nem jelenése miatt számításba ne vétessék. Ugyanazért a végrehajtató előnyös követeléseit sem tartjuk a felszámításból kihagyandóknak annak alapján, hogy a végrehajtató a sorrendi tárgyaláson meg nem jelent." (Lásd dr. lmling Konrád „A végrehajtási törvény magyarázata" czimü munkáját 357. oldalán.) 0. A. umak. Jóllehet a vásártér a telekkönyvi helyszíneléskor egyedül felperes nevére vétetett fel s az, hogy alperest azon vásártéren legeltetési jog illeti, a telekjegyzőkönyvben kitüntetve nincs, mindazonáltal minthogy az emiitett terület közlegelőből lett vásártérnek kihasítva és a területre nézve a használat felperes, mint földesuraság s alperes, mint község közt megosztva volt akkópen, hogy azt felperes csupán vásárok tartására, alperes pedig legelőül használta és mert e megosztott használat az elbirtokláshoz megkívántató időt is meghaladó állandó gyakorlattal erősíttetett meg : alperes község a fent jelzett területen gyakorolt legeltetéstől bíróilag el nem tilt­ható. (Kir. Curia 1891. okt. 6. — 794. sz.) W. H. urnák. Igaz ugyan, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a köteles rész rendszerint készpénzzel elégíttetik ki, nincs azonban kizárva a kielé­gítésnek az a módja sem, hogy az a hagyatéki vagyon bizonyos, vagy némely részének természetben átadása utján eszközöltessék s a kötelesrész készpénzzel kielégítésének akkor van gyakorlati jelentősége, ha a kielégítés azonnal megtörténhetik s általában ha kötelesrészre vonatkozó jogviszonyok véglegesen rendezhetők. (Lásd a kir. Curiának 1898. június 14. — 3453/1897. szamu h.) A. L. umak. A volt úrbéresek, ha birtokossági testületté vannak tényleg szervezve s az 1894: XII. t.-cz. értelmében hozott határozat alapján közösben tartott vagyonuk czélszerübb kezelése czéljára, de csakis erre és nem ujabb és terjedtebb közösségek létesítésére, ingatlant szereznek, jogi személy tekintete alá vonandók s ily esetben a megvett ingatlan, uj telek­könyvi lap, vagy betét nyitása nélkül, a 45041/889. I. M. számú rendelet 1. §-a szerint nyitott telekjegyzőkönyvbe vagy betétbe a többi közös birtokhoz való hozzájegyzés mellett a volt úrbéresek (zsellérek) tulajdonául bejegyez­hető. (Győri kir- it. tábla 1897. ápr. 15. — 834. sz.) Gy. R. urnák. Az 1886 : XXII. t.-cz. 8G. és 88. §-a szerint a községi képviselő testület határozata folytán okozott kárért első sorban azok a képviselők felelősek, kik a sérelmes határozatra szavaztak, a község pedig csak akkor, ha a károsult ezeknek vagyontalansága folytán kielégítést nem nyerhet, vagy ha meg nem állapitható, kik szavaztak a sérelmes határo­zatra. (Lásd a kir. Curia 1898. január 21. — 1330. sz. h.) (Folytatása a boríték 2., 3. és 4-ik oldalán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom