Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

131 nék és ha a biró az első jelentkező kérelmének már helyt is adott, a követelést az első jelentkező javára beváltottnak kijelentvén s tulajdonjogát bekebeleztetvén, még sem lesz kénytelen a biró határozatát visszaszivni, de sőt ezt tennie (aminthogy a törvénykezésnél soha sem) nem is szabad. Ilyen esetben a biró egész egyszerűen a törvény értelmében jár el. Az első jelentkező kérelmének helyt ad, mert akkor még a kérelem megadásának semmi törvényes akadálya nincsen. Mikor a másik jelentkezik a beváltásra, akkor ezen kérelemnek is helyt ad, de már nem azon hitelező ellen, kinek követelése beváltatott, hanem a beváltó -elsőnek jelentkezett hitelező ellenében. Vagyis a beváltásra elsőséggel biró hitelező már nem kényszerengedményes, hanem a .kényszerengedményes engedményese lesz. Olyan, a beváltási jog határidejének megállapítása tekintetében inkább formai kérdések ezek, melyeket nézetem szerint nem lehet figyelembe venni, ha a beváltási jog határidejének megállapításáról van szó. Áttérhetek azért a lényegre, melyből a szerkesztő táblabíró ur e határidőt megállapítja, mondván, hogy „a kény szerbeváltási jogot a törvényhozás az 1881: 60. t.-cz. 190. §-a kétségtelen értelme szerint a későbbi jelzálogos hitelezőnek csak a végből adta meg, hogy az előző egyetemleges jelzáloga hitelező, illclre hitelezők sorrendi felszámításai által okozható károsodástól magát megóvja.1' Elfogadom ezen értelmezést, de azzal a megtorlással, hogy az előző egyetemleges jelzálogu hitelező a későbbi jelzálogos hitelezőt az ingatlan végrehajtás alá vonása esetén nem csupán sorrendi felszámításai által, de egyéb módon is megkárosíthatja és minden ilyen megkárositási szándékból eredhető károsodástól kívánja a későbbi jelzálogos hitelezőt a törvény megóvni. Ha tehát meg akarjuk állapítani, hogy mikortól kezdve és meddig, a végrehajtási eljárás milyen stádiumában lehet a beváltási jogot gyakorolni, akkor első sorban azt a kérdést kell eldönteni, hogy az előző egyetemleges jelzálogu hitelező csupán a sorrendi felszámításai által vagy másmiként is már a sorrendi tárgyalás, de sőt a végrehajtás alá vont ingatlan vagy ingatlanok elárverezése előtt is megkárosithatja-e a későbbi jelzálogos hitelezőt V Erre a kérdésre pedig a felelet csupán az lehet, hogy igenis megkárosíthatja a végrehajtás bármely stádiumában! A sok mód közül, mivel ezt teheti, legyen szabad csak néhány példát felhoznom. Egy 500 holdas birtokra, melynek haszonélvezetét is végrehajtási zár alá vették a hitelezők, A. végrehajtást vezetvén, mint első jelzálogos hitelező szorgalmazza az árverést, minek foganatosítására, az év május hó 30-ika tüzetett ki. B. későbbi hitelezőnek azonban érdekében van, hogy az árverés legalább ugyanazon év október hó l-ig meg ne tartassék, mert követelése csak ugy nyerhet kielégítést, ha az évi termesből befolyó jövedelem is az 1881 : 60. t.-cz. 212. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a birtok vételárához csatoltatik. Vagy