Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 5. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 2. r.

112 Az Y. takarókpénztár folfolyamodása folytán a lí. bíróság következően határozott. 1. Az X. takarékpénztárnak 3980 írt tőke s járulékaiból álló követelését az Y. takarékpénztár által letétbe helyezett összeg által beváltottnak mondotta ki; mert az 1881. LX. t.-cz. 190. §-ának 4. bekezdése szerint a későbbi jelzálogos hitelezőknek jogukban áll az előttük lévő jelzálogos követelést az árfelosztásig készpénzzel kifizetve magukhoz váltani, e szerint az Y. takarékpénztárnak, akinek az elárverezett ingatlanokra C. 5. s. sz. alatt bekeblezett követelése az X. takarókpénztárnak ugyanott C. 3. s. sz. alatt bekeblezett követelésénél későbbi, jogában állott az X. takarékpénztárnak ezt a követelését beváltani, — minthogy pedig a felvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az Y. takarékpénztár az X. takarókpénztárt az általa soroztatni kivánt s az első ízben tartott tárgyalás napjáig kiszámított kamatokkal együtt 4936 frt 94 krt tevő követelésének kifizetése czéljából a tárgyaláskor a megfelelő összeggel megkínálta, amely összeget azonban az X. takarékpénztár el nem fogadott, s minthogy ennek következtében a 4936 frt 94 krnak letétbe helyezése a fizetést helyettesíti: X. takarékpénztárnak az általa soroztatni kért részét az Y. takarékpénztár által beváltottnak kimondani s a követelésnek beváltott részét az Y. takarékpénztár javára átruházni kellett. 2. Ellenben az Y. takarékpénztárnak azt a kérelmét, hogy az Y. takarékpénztár által beváltottnak mondassék ki az X. takarékpénztárnak egész követelése, vagyis a bekeblezett 5900 frt tőkének s jár. az a része is, amelyet az X. takarékpénztár soroztatni nem kivánt, a másodbiróság a következő indokokból utasította el: „mert biztosítéki összeg bekeblezése által egyedül a rangsorozat határoztatik meg, amelyben a hitelezőnek követelése a bekeblezett biztosítéki összeg keretében a zálogtárgyból ki fogna elégíttetni, a biztosítéki összeg tehát nem állapit meg követelést, hanem amennyiben a hitelező a biztosíték erejéig kielégítést kíván, tartozik igazolni, hogy olyan követelése van, amelynek biztosítására a bekeblezett biztosíték szolgál, s mert ebből következik, hogy amennyiben az ekkép érvényesített követelés összege a bekeblezett biztosítók összegét ki nem meriti, a biztosítéki összegnek ez a fennmaradó része a hitelezőt meg nem illeti, az tehát beváltás tárgyát nem képezheti, s mert ennek alapján tekintettel arra, hogy az X. takarékpénztár javára C. 3. sorsz. alatt 5900 frt tőke s jár. erejéig biztosíték van bekeblezve, ezt a hitelezőt pedig a tárgyaláskor tett kijelentése szerint a végrehajtást szenvedő ellen csak az a követelés illeti meg, amelyet ez a hitelező felszámított, s tekintettel arra, hogy a felszámított követelés összege az egész biztosítéki összeget ki nem meriti, nyilvánvaló : hogy a biztosítéknak azt a részét, amelyet a végrehajtást szenvedő ellen az X. takarékpénztár jogosan nem igényelhet, az Y. takarékpénztár sem válthatja be." 3. Végre helyt adott a Il-od bíróság az Y. takarékpénztár annak a kérelmének is, hogy a beváltott követelés a C. 5. alatti rangsorban, ellenben a C. 5. alatti követelés a beváltott követelés rangsorában soroztassék. A másodbirósági végzésnek ez a része következőleg van indokolva: „mert az 1881: LX. t.-ez. 190. §-ának utolsó bekezdése szerint az a jelzálogos hitelező, aki valamely követelést bevált, a beváltott követelés tekintetében a hitelező jogaiba lép, — s mert az Y. tkpénztár, aki az X. tkpénztárnak köve-