Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 4. szám - Még egy pár szó a "változatlan telekkönyvi állásban való átvitelről"

104 Szerkesztői üzenetek. L. B. urnák. A közjegyzői törv. 82. s-a azt rendeli, hogy a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt és hogy a két tanú az egész ügymenet folyama alatt folyton jelen legyen. Az idézett 28. §. nem zárja ki azt, hogy a végrendelet előre megfogalmaztassék, csak a végakarat személyes kijelentését kivánja meg. A végrendelet alkotására való reábeszélés az akarat szabad nyilvánítását ki nem zárja. (Lásd a kir. Curiának 1898. jan. 27-én 5,034/95. sz. h.) K. P. urnák. A foglaltató a hitelező követelésének kielégítéséül lefoglalt tárgyak iránt ellenéhen inditott igénykeresettel szemben jogositva van az igényperben az igény alapjául szolgáló átruházási ügyletnek ő irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni nemcsak akkor, ha ez az ő kijátszása czéljából csak színlegesen, hanem akkor is, ha az érvényesen, de az ó követelése kielégítésére szolgálható fedezeti alapnak elvonása czéljából, az egymással szerződő feleknek ö irányában fennforgó rosszhiszemű eljárása alapján jött létre. A foglaltató hitelező részéről az igényperben érvényesíthető, e megtámadási kifogásnak jogi hatálya azonban nem terjedhet ki egyébre, mint az ő követelésének az igényelt tárgyakból leendő kielégítésére, az tehát nem érinti az igény alapjául szolgáló átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedő és az ezzel szerződött igénylő közötti jogviszonynál fogva fennálló érvényességét, következőleg a megtámadási jognak érvényesithetése nincs feltételezve magának az ügyletnek érvényesithetésétől. Arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek az az ügylete, amely által különben a hitelezője követelésének kielégítésére szolgáló vagyona hitelezőjének kielégítése elől elvonatott, az igényperben érvényesített megtámadási kifogás alapján az alperesként perben álló foglaltató hitelező irányában hatálytalanittathassék, nem elegendő magának a végrehajtást szenvedőnek a hitelező kijátszására irányuló szándéka, hanem alapfeltételét képezi az is, hogy a rosszhiszeműség a végrehajtást szenvedővel szerződő igénylő félnél is fennforogjon. Az igénylő félnek rosszhiszeműsége pedig akkor foroghat fenn, ha tudomással birt az átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedővel történt megkötésénél a foglaltató hitelező követelésének fennállásáról; mert ha nem birt erről tudomással, arról sem lehet szó, hogy a végrehajtást szenvedővel az ügylet megkötésénél ennek hitelezője követelésének kielégítése elől a fedezeti alap elvonása czéljából összejátszott. Az igénylő rosszhiszeműségének fennforgása esetén közönbös az, hogy a végrehajtást szenvedőnek az igényelt tárgyak átruházása ellenében ezek teljes egyenértékét az ügylet megkötésénél kiszolgáltatta-e ? mert a hitelező már a fedezeti alapnak az ő kielégítése elől történt elvonása következtében megkárosittatott, (Lásd a kir. Curiának 1897. nov. 2. — I. G. 270. sz. h.) M. K. umak. Az ügyvédnek az a cselekménye, hogy a behajtott pénzből az ugyanazon ügyben fölmerült bíróilag megállapított diját és költségét levonja, jogtalan visszatartásnak nem minősíthető. (Lásd a kir. Curiának 1898. márczius 18. — 1329. sz. h.) Ö. E. urnák. Görögkeleti egyházközség perbeli képviseletére nem az egyházközség gondnoka, ki az egyháztanácsnak nem is tagja, hanem a választott képviselőtestület elnöke van hivatva. (Lásd a kir. Curiának 1898. február 8. — 6698/1897. p sz. h.) B. H. urnák. Elfogadott jogszabály az, hogy a kötbért csak az a szerződő fél követelheti, akit szerződési kötelezettsége teljesítésénél mulasztás nem terhel. A kötbér követelésénél tehát nem elég azt bizonyítani, hogy az ellenfelet mulasztás terheli, hanem az a szerződő fél, aki a kötbért követeli, a másik fél kifogása ellenében igazolni tartozik azt is, hogy a maga részéről a teljesítésre kikötött időben szerződési kötelezettségének megfelelt vagy arra kész és képes volt s csakis azért nem teljesítette a szerződést, mert ellenfele a teljesítés megkinálása ellenében e viszontkötelezettség teljesítését megtagadta. (Lásd a kir. Curiának 1898. május 24. — I. G. 109. sz. h.) (Folytatása a boríték 2., 3. ós 4-ik oldalán.)