Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 4. szám - Még egy pár szó a "változatlan telekkönyvi állásban való átvitelről"

100 tása esetén. Egy felmerült eset alkalmából az igazságügyminiszter felügyeleti uton a következőket jelentette ki: Az 1853. évi április hó 18-án kelt helyszinelési rendelet 17. S-ának a) betűje szerint a polgári ingatlan javak tekintetében kötelező általános szabály, hogy „minden önálló ház azon földdel, amelyen áll s a mellette létező udvarral, kerttel, szántófölddel s egyéb térrel (belső telki birtokkal) együtt egy telekkönyvi jószágként veendő fel." Ez általános szabály alól az idézett §. c) betűje azt a kivételt teszi, hogy „ha valamely belső telek a politikai hatóság engedelmével már egy önálló laképiilet felépítésére van szánva: ez épületrész-minőségben külön telekkönyvi jószágkép veendő fel." Az 1855. évi deczember hó 15-én kelt telekkönyvi rendelet 49. |-a szerint a most ismertetett helyszinelési szabályok a telekkönyvek vezetésénél a telekkönyvi hatóságokra nézve is kötelezők. Ennek megfelelően mondja ki az idézett telekkönyvi rendelet 56. g. a) betűje, hogy telekkönyvi lejegyzések csak ugy engedhetők meg, ha a köztekintetekből netán szükséges politikai engedély igazoltatik. N. sz. kir. városnak belügyminiszterileg megerösitett építkezési szabályai a 12. §-ban megállapítják, hogy a város területén valamely telek több házhelyre csak ugy osztható fel, ha ezt a városi hatóság megengedi. Ezeket az építkezési szabályokat a város területére nézve általánosan kötelező hatályuaknak kell tekinteni, mert azok ugy az 1870: XLII. törvényczikk 1. és 2. §-a, mint az időközben hatályba lépett 1886: XXV. törvényczikk 2. és 3. §-a szerint a város törvényes hatáskörében keletkeztek s ugy törvényes alapon nyugosznak, — arra nézve pedig, hogy közzétételük nem a megalkotásukkor hatályban állott 1870: XLII. törvényczikk 6. §-a szerint történt volna, adat fel nem merült; mert továbbá a fentidézett telekkönyvi szabályokkal is teljes összhangban vannak s mert végül az 1881. XLI. törvényczikk 21. §-ának 1. bekezdése az ott körülirt városok épitkezési szabályainak kötelező voltát kifejezetten megállapítja. De az ujabb törvényes rendelkezésektől eltekintve, a kérdéses épitkezési szabályok az 1871: LIII. törvényczikk 55. ij-ával sincsenek ellentétben; mert mig az utóbbi törvényszakasz kifejezetten úrbéri telkekről szól, melyekre nézve a telekkönyvi jószágtestek alakítását az 1853. évi április hó 18-án kelt helyszinelési rendelet 16. §-a határozza meg. addig a szóban forgó épitkezési szabályok városi (polgári) telkekről rendelkeznek, melyeknek jószágtestekké való alakitását az idézett helyszinelési rendelet 17. S-a szabályozza. Ezek szerint a bíróság, midőn N. sz. kir. városnak területén fekvő valamely háztelket — a közigazgatási felosztási engedély igazolásának követelése nélkül — több telekkönyvi jószágtestre feloszt, nem csupán annak a kifogásnak teszi ki magát, hogy eljárásával a közönségben alaptalanul oly hitet támaszt, mintha az uj jószágtestek megannyi szabályszerű házhelyet képeznének, hanem egyenesen a fennálló szabályokba ütköző eljárást is követ. És noha a biróság határozatát, mely a sérelmes telekkönyvi megosztást rendeli, az illető közigazgatási hatóságnak is kézbesitteti, ez a sérelem orvosiásat felfolyamodással, mint azt az n.-i. kir. törvényszék elnöke s illető telekkönyvi birája egyetértően felteszik, még sem eszközölheti: mert a határozat neki