Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 3. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [21. r.]

71 birtoklását a törvényben meghatározott módon igazolja; mert a perben hozott, jogerőre emelkedett Ítéletnek, az ingatlan megszerzése tekintetében kevesebb joghatály és kisebb bizonyitó erő csakugyan nem tulaj donitható annál, mint amit a T. 15. §-a a telekkkönyvi tulajdonos vagy jogutódai által kiállított, sokszor alakilag is szabálytalan, telekkönyvi előjegyzésre is alig alkalmas magánokiratnak, amely elvégre hamis vagy hamisitott is lehet, tulajdonit; sőt ellenkezőleg a magánokirattal szemben az ítéletnek mint közokiratnak, amelyet nemcsak külalakja ruház fel a hitelesség színezetével, de a reá vezetett, jogerőre emelkedést tanúsító hivatalos záradék is különösen megerősít, határozottan több joghatály és nagyobb bizonyitó erő tulajdonítandó; ami pedig azt a körülményt illeti, hogy ítélet alapján a megítélt tulajdonjognak bekebeleztetése ugy peres, mint perenkivüli utón kieszközölhető, mint ezt a T. 15. §-ának tárgyalásánál már kimutattuk, semmiképen sem képezheti akadályát a megítélt tulajdonjog tényleges birtoklás alapján való bejegyzésének abban az esetben, ha a kérelmező a tényleges birtoklást megfelelő módon igazolja. Elvégre a T. 15. §-a alkalmazásának valójában csak két lényeges előfeltétele van: hogy a szerzés okirattal vagy beismeréssel, — a tényleges birtoklás pedig a bizalmi férfiak nyilatkozatával vagy a helyhatóság bizonyítványával igazoltassék. Itt is kiemelni kívánatos azonban, hogy olyan személynek a tulajdonjoga, aki azt, hogy az ingatlan tulajdonjoga neki odaitéltetett, jogerőre emelkedett Ítélettel igazolja, tényleges birtoklás alapján be nem jegyezhető akkor, ha azt az ingatlant, amelynek tulajdonjoga neki odaitéltetett tényleg nem birtokolja, vagy ha a tényleges birtoklást a törvényben maghatározott módon igazolni nem képes, mert itt is áll az a már többször emiitett ós hangsúlyozott elemi szabály, hogy a tulajdonjog tényleges birtoklás alapján csak tényleges birtokos javára jegyezhető be. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy abban az esetben, ha az ítélet nem a telekkönyvi tulajdonos ellen, hanem ennek örököse vagy hagyományosa ellen hozatott, annak külön kimutatása, hogy az a személy, a ki ellen az ítélet hozatott, a tkvi tulajdonosnak csakugyan örököse vagy hagyományosa (igazolt örököse vagy hagyományosa) nem szükséges, mivel ez a körülmény, amennyiben az illető peres fél az ítéletben a telekkönyvi tulajdonos örökösének, hagyományosának vagy jogutódának van megjelölve', már a perben eldöntöttnek (helyesebben bíróilag megállapítottnak) tekintendő; (U. 90. §. 11. U. 42. ugyanazért a N. 5. §-ában foglalt annak a kitételnek „igazolt örököse vagy hagyományosa ellen stb." az „igazolt" szót illetőleg semmi lényeges értelme nincsen s az „igazolt" szó a szövegből mint teljesen felesleges és szükségtelen bátran törölhető, sőt félreértések elkerülése végett egyenesen törlendő lenne. A most előadott szempontok irányadók akkor is, ha a tényleges birtokos az ingatlannak átszállását örökösödési perben