Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1899 / 3. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [21. r.]
82 idejüleg határnap tűzetik ki, az a fél, aki ellen a zárlat elrendeltetett, nem élhet külön fel folyamodással. Indokok. Az 1868: LIV. törvényczikknek a zárlatra nézve hatályban volt rendelkezései, jelesül annak 327. §-a szerint a zárlatot szenvedő fél, ha annak elrendelését sérelmesnek találta, 8 nap alatt kifogásokat adhatott be. A kifogások jogorvoslatának igénybe vétele esetében a zárlatot rendelő bíróság tárgyalást tűzött, ennek megtartása után a zárlat fenlartása kérdésében végzésileg határozott, és az idézett törvény 332. §-a csakis a tárgyalás megtartása után hozott ezen végzés ellen engedte meg a felebbezést. E szerint a végrehajtási törvény életbeléptetése előtt hatályban volt törvényes rendelkezések nem hagytak fenn" kétséget arra nézve, hogy a zárlatot rendelő végzés ellen a zárlatot szenvedő fél csakis a kifogások tárgyalása után hozott ujabb végzés ellen élhetett devolutiv hatályú jogorvoslattal. A végrehajtási törvénynek a zárlatot rendelő végzés ellen használható feifolyamodásról szóló 243. §-a a zárlatot rendelő végzés ellen ennek tüzetesebb meghatározása nélkül engedi meg a felfolyamodást, s ennélfogva kétségek merültek fel, ha vájjon az ott emiitett végzés alatt a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül hozott végzés, avagy csupán a felek meghallgatása után hozott ujabb végzés értendő-e ? E kérdést az utóbbi értelemben kellett megoldani a következő indokoknál fogva: A végrehajtási törvényben a zárlatra nézve felállított jogszabályok összességének az 1868: LIV. t.-cz. idevágó rendelkezéseivel való egybevetéséből kitűnik, hogy az uj törvény a zárlat jogintézménye tekintetében a korábbi jogszabályok rendszerétől gyökeresen eltérni nem kivánt, hanem a már létező jogintézményt fővonásaiban fentartva, az abban foglalt jogszabályokat tovább fejlesztette. Bizonyítja ezt a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában az 1879. évben a képviselőházhoz benyújtott s e kérdésben lényeges változtatás nélkül a végrehajtási eljárásról külön alkotott 1881 : LX. törvényczikkben törvénynyé vált törvényjavaslat 737. §-ának indokolása is, amelyben a következők foglaltatnak: „A zárt kélő fél ellenfelének meghallgatása azért szükséges, hogy a bíró az ellenfél védőinek meghallgatása után dönthessen a felett, vájjon a zárlat esete fenforog-e P Ez által a zárlat elrendelése utáni kifogási eljárása mellőzhetővé válik." Ebből nyilvánvaló, hogy a feleknek a végreh. törvény 239. §-ában előíróit meghallgatása a kifogási eljárást pótolja s nyilvánvaló az is, hogy amennyiben az 1868 : LIV. t-cz. csakis a kifogások tárgyalása után hozott végzés ellen engedte meg a felebbezést, a törvényhozásnak ezen tulmenni, az uj törvény megalkotása alkalmával sem volt szándéka. A kérdésben forgó törvényhely értelmének megállapításánál figyelembe veendő annak a végrehajtási törvény egyéb szabályaival s a polgári törvénykezési rendtartásnak hasonlermészetü rendelkezéseivel való összefüggése is, ebből az összehasonlításból pedig kétségtelenül az derül ki, hogy az a felfogás,