Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 3. szám - Az előjegyzést avagy az előjegyzett jogot kell-e igazolni?

44 A javaslat előzetes tárgyalás végett a képviselőház igazságügyi bizottságához utasíttatván, ez szükségesnek találta, hogy a megalkotandó törvény a kamat elévüléséről is intézkedjék, indokul azt hozván fel, hogy ily intézkedés hiányában »a kamatok a rendes 32 esztendei elévülés alá esnének, a mi sem a forgalmi élet követelményeinek meg nem felelne, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne.« Ez utóbbi megjegyzés — ugy látszik — a végrehajtási törvény 192. §-ára utal, mely szerint az árverés napját megelőző 3 évnél régibb időről hátralékos kamat nem nyer a tőkeköveteléssel egy rangsorban kielégítést az elárverezett ingatlan vételárából. Annak a kérdésnek megoldásánál azonban, hogy mennyiben terhelheti az ingatlanokat a felszaporodott kamat? a telekkönyv nyilvánosságának és különlegességének (speczialitásának) követelményei lévén mérvadók, az lényegileg más szempont alá esik, mint a kamat elévülésének kérdése. Az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg minden megkülönböztetés nélkül a ^kamatok elévüléséröh szól ugyan, s e szöveg törvénynyé is vált s való az is, hogy a kamat túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál fordulhatnak elő ; mindez azonban nem jöhet döntő tekintetbe azzal a kétségbevonhatlan ténynyel szemben, hogy az 1883. évi XXV. t.-cz. megalkotásának czélja az volt, hogy az uzsora által előidézett bajok ellen, melyekkel szemben az 1877: VIII. t.-cz.t elégtelennek bizonyult, hatásosabb intézkedések léptessenek életbe és hogy a kamat elévülésének kérdése az »uzsoráról és a káros hitelügyletekrőh szóló törvény keretében nyert megoldást. Az 1883: XXV. t.-cz. a javaslat indokolása szerint a kölcsönszerződések kölésénél vagy meghosszabbításánál a szerződési kamattal, a hitelezési ügyletek biztosításának módjával és a korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kíván oltalmat nyújtani s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy tul e feladaton — s ennél fogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését mindennemű kamatra nézve — mintegy ötletszerűen kívánta volna szabályozni. A törvény czime, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, amennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. §. első bekezdésének ezek a szavai is : »ezen elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek*, arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban fizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csakis a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégíttetik ki, csakis ezzel együtt lehet követelni; amiből következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egységes követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el.