Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1898 / 10. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [17. r.]
154 A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről.*) Irta : Dr. Kemény Andor, kir. törvsz. biró. (Folytatás.) A már eddig előadottak után áttérhetünk a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését szabályozó azoknak a törvényszakaszoknak a tárgyalására, amelyek, mint alapvető intézkedések, ebben az irányban a legnagyobb jelentőséggel birnak. Ezek: a T.-nek 15., 16., 17. és 18. §-ai és a N.-nak az első és két utóbbi (15., 17. és 18.) szakaszokat kiegészitő 5. és 6. §-ai. Végül ide tartoznék még a II. N. 15. §-a a) pontjának első bekezdése, amely azonban — véleményem szerint — nem lóvén egyéb hiteles törvénymagyarázatnál (interpretatio authentica), mint ilyen, helyesen a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének alapul szolgáló szakaszok közé szorosabban véve nem sorozható. Mielőtt a T. 15—18. és a N. 5. és 6. §-ait magyarázat tárgyává tennők, az azok alkalmazásánál követendő főbb szabályokat kivánom ismertetni; továbbá a T. és N. idézett szakaszainak egymáshoz való viszonyát fejtegetés tárgyává tenni. Az első, amit mint mindenütt, ugy ezeknek a törvényeknek az alkalmazásánál is figyelembe kell vennünk, az egyes jogeseteknek a törvény eme vagy ama rendelkezése alá való tartozásának a meghatározása; amelyet röviden minősitésnek is mondhatunk. A minősités rendkivüli horderővel bir, mert ennek helyessége szabja meg az egész eljárásnak irányát, és módját; a minősités helyességétől függ tehát az egész eljárásnak a sikere. A főszabály, ami itt szem előtt tartandó, az, hogy a minősités mindig a telekkönyvi tulajdonossal szemben, erre a személyre vonatkoztatva eszközlendő. Eszerint, ha a telekkönyvi tulajdonosnak elidegenítése okirattal vagy beismeréssel igazolható, a jogesetre, az esetek különbözőségéhez képest, a T. 15. illetve 17. §-a; ellenkező esetben annak 16. illetve 18. §-a alkalmazandó. Ez a különbség képezi azt az éles elkülönitő határvonalat, amely az itt felmerülhető jogeseteket két külön csoportra osztja. Ez a cardinális különbség: egyfelől t. i. a telekkönyvi tulajdonos elidegenitésének okirattal vagy beismeréssel való igazolása, másfelől annak ily módon való nem igazolása, éles kifejezést nyer a jogorvoslati rendszerben is; mert mig a tkvi tulajdonos elidegenitésének okirattal vagy beismeréssel való igazolása (a T. 15. vagy 17. §-ának alkalmazása) esetén a tényleges bir*) Az előző közleményeket lásd az l. évfolyam. 6—12. II. évfolyam 1, 3—7. és III. évfolyam 1—5. és 7—9. számaiban.