Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 7-8. szám

103 magukhoz a jelzálogos követelésekhez, melyek erre alapul szolgálnak, tulajdoni joggal nem bírnak. Es a kibocsátó intézet mindaddig, mig csődbe nem jutott, erről is szabadon disponál épen ugy, mint egyéb vagyonáról s csak is arról köteles gondoskodni, hogy az általa elidegenített vagy bármi okból megszűnt jelzálogos követelésnek megfelelő értékű záloglevél a forgalomból kivonassék. (1876. évi XXXVI. t.-ez. 14. §. és 32. §. 2. pontja.)' Az intézet igazgatósága pedig első sorban az intézet s illetve a jelzálogos követelések tulajdonosának érdekeit van hivatva képviselni. Szabad kézzel bir tehát minden olyan ügylet megkötésére, mely nem jogtalan és nem törvénybe ütköző. Korlátlan rendelkezési joga csak akkor szűnik meg, ha csőd alá kerül. Es itt is csak azon jelzálog-követelések erejéig áll obligo alatt, melyek egyfelől záloglevelek kibocsátására szolgáló fedezetképen vannak kijelölve és amelyek alapján záloglevelek bocsátattak ki. Es más oldalról, amelyekért az ellenértéket az emmitáló intézet még vissza nem kapta. De semmi szin alatt az olyan követelésekre, melyeket az adós fél, vagy akár az engedményes magához váltott. A záloglevél-hitelezőknek tehát azon jelzálogos követelések szolgálnak biztosítékul a külön biztosító alappal együtt, melyekkel az átruházó intézet a csődkiütés idő pontján tényleg birt. Helyes értelmezés szerint tehát a törvény 17. §-ának rendelkezése igenis tiltja jogok szerzését harmadik személyekre nézve, de csakis addig, mig az illető jelzálogi követelés a zálogleveleket kibocsájtó intézet tulajdonában tényleg fenn áll s ez intézet forgalomban levő zálogleveleinek ellenértékét képezi. Amint azonban az illető jelzálogi követelés bármi okból megszűnik, amint az a hitelező intézet zálogleveleinek ellenértékét többé nem képezi, amint az adós s az intézet között fennállott egész jogviszony megszűnik, a 17. §-ban foglalt korlátozásnak is ipso facto hatályát kell vesztenie. Már pedig az adós és a záloglevél kibocsátó intézet közötti jogviszony megszünhetik ugy az adós által eszközölt visszafizetés, mint a hitelező részéről foganatosított cessio által. Az 1876. XXXVI. t,-czikknek sem szövegéből, sem szelleméből nem következik, hogy a hitelező intézet követelését az idézett törvény 12. §-ának figyelemben tartása mellet el nem idegenítheti. Ezt a vélelmet nemcsak nem támogatják, sőt nyilvánosan megezáfolják a fennálló törvényes rendelkezések, melyek meg-