Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 2. szám - Még néhány szó a betétszerkesztési utasitás 49. és 58. §-ához

3 i az oly esetek lesznek megvizsgálva, a mik épen előbukkannak, akkor a hibák egy része rendezetlen marad. Baranyában egy olyan községben teljesítettem munkálatot, a hol a határnak egy harmadrésze ^Palánták'' dűlő elnevezés alatt van felvéve ugy a telekkönvvben, mint a kataszterben. Ebben a dűlőben minden telki mennyiség után hat darab föld lett kiosztva és a szomszédok mindenütt ugyanazok ; a telekkönyvi átalakitás alkalmával ezen ingatlanok egy része összezavartatott; ez »nég hagyján, de mivel a gazdáknak itt vannak a legértékesebb földjeik, igen sok változáson, adásvételen mentek keresztül. Igen, de a szerződésbe rendszerint épen egy másik Palántáki föld lett beírva) mint a mi az adásvétel tárgyát képezte. A szerződést író jegyzőnek az lett mondva, hogy N. N.-nek egy holdas Palántáki földjéről csináljon szerződést : ő kikeresett a telekkönyvben egy körülbelől ekkora területű földet, emiitette a szomszédokat s mivel így az eladott ingatlant megállapítva vélték, készítették el a szerződést és a véletlennek különös szeszélye, hogy a legtöbb telekkönyvi átírás e dűlőben helytelen. Azt írja dr. Molnár kir. albiró ur, hogy nincs okom a panaszra; mert az 58. §-nak az a kitétele: „feladatában áll", kötelességévé teszi az azonosítónak a telekkönyv tartalma és a tényleges birtokállapot között észlelt eltérések tudomásul vételét s a betéttervben való feltüntetését. Csakhogy itt később jogi definiezióba bocsátkozik a biró ur és az „észlelés" meg „kutatás" között olyan éles megkülönböztetést tesz. hogy ha eduig nem írtam volna meg inkriminált czikkemet, most mindenesetre megírnám. Azt irja ugyanis, hogy az észlelés a már meglevő körülmény nyilvánvaló megállapítása; mig a kutatás egy még csak ezután esetleg észlelendő cselekményre vonatkozik. Ebben teljesen igaza van albiró urnák. Ámde bocsánatot kérek, ha azt vagyok bátor kijelenteni, hogy e különben igen helyes megkülönböztetést semmiesetre sem tartom a felmerült vitaponthoz alkalmazhatónak. Mert ha az azonosítás alkalmával a telekkönyvi és kataszteri térkép, a telekkönyvi és kataszteri tulajdonos egybevetésével és a bizalmi férfiak, esetleg a felek stb. meghallgatásával dolgozom, akkor a nélkül, hogy az enyém és tied közötti vitakérdések elbírálásába bocsátkoznám, eo ipso rá kell jönnöm az eltérésekre; s ha már most az azonosítás alatt levő ingatlannak az eljárás során kikutatott tényleges birtokosát a betétterv jegyzet rovatában feltüntetem, ezzel semminemű időveszteségem nincs, de sőt dr. Molnár albiró ur által a bizottsági bírónak vindikált jogok megsértése nélkül a tárgyalások sikerét igen nagy mértékben megkönnyíteni. Különben is a betétszerkesztési eljárásnál az enyém és tied közötti vitás kérdésekkel a bizottságoknak nem sok dolguk akad: ha háborittatlan és békés a tényleges birtoklás, akkor a tulajdonjog bejegyzése a törvényekben megállapított kellékek mellett semmi nagy fejtörésbe nem kerül; ha pedig vitás, akkor a telekkönyvi