Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 1. szám - Az adó- és illetékhátralékok zálogjogi bekebeleztetése körül fölmerülő szabálytalanságokról

5 magán jogczimből eredő követeléseket föltétlenül megelőzi, meg kell engedni akkor, ha ez illeték bekebelezését az átruházott ingatlanra ezen két évi határidőn belül kéri a pénzügyi hatóság. És most térjünk át a kérvényre. Ez breviter et confuse van megírva. Kolarszki Voin, özv. Kolarszki Jovánné Kantartus (a kimutatásban Kantargics van) Szóka s benti társai ellen kéri a zálogjognak a p—i 888. számú telekjegyzőkönyvben (í/2—1/2 részben) szám alatt telekkönyvezett ingatlanokra bekebeleztetni. Ez a kérelem tehát másra, mint a p—i 888. szánni tjkvben a kérvény beérkezésének időpontjában meg volt A. I. sorsz. (1—2.) hr. sz. belsőségre nem vonatkozhatik, — ez pedig akkor egyedül Kolarszki Manojló nevén állott. A kérvényt is tehát ugy koliett volna megszerkeszteni, a mint az imént a kimutatásra nézve mondottuk. Neveket és ingatlanokat mindig teljesen és szóról szóra, betűről betűre hűen kell kiírni és aként megjelölni, hogy azok ugyanazonossága iránt kétely ne támadhasson, — továbbá azt, a mit kérünk, szintén teljesen, határozottan és világosan ki kell fejeznünk. Az elsőbiróság is igen röviden és felületesen végzett a kérvénynyel. Az özvegy Kolarszki Jovánné Kantargits (vagy Kantartics?!) Szóka, a Kolarszki Manojló és az IIlits Milos, mint kk. Szóka t. t. gyámja ellen, — s a p—i 888. sz. tjkvbeli ingatlanokra vonatkozólag nem szólt semmit, tehát a tkvi rendtartás 129. §-ának egyenes parancsa ellenére sem megengedőleg, sem elutasitólag nem határozott, hanem hivatalból intézkedett olyan iránt, a mit a kérvény nem kért, — és igy a kérelemtől eltérve, hivatalból elrendelte a zálogjognak bekebelezését a p—i 1050. sz. tjkvben A. I. 1—6. sorsz. alatt foglalt tkvi jószágtestből Kolarszki Voin illetőségére; de már ugyanebből a tkvi jószágtestből Kolarszki Manojló jutalékára — megfoghatatlanul! — már nem rendelte el, holott a kimutatásban ő is illetékkötelesül van kitüntetve, — s erről a végzés nem is szól semmit. Csodálatos, hogy a pénzügyi hatóság ezt a végzést nem tartotta sérelmesnek; mert felfolyamodással nem élt. Sérelmesnek tartotta azonban azt Kolarszki Voin, a kinek felfolyamodására a másodbiróság 133IÍ/1897. p. sz. a. eként határozott: Az elsőbiróság végzése, mely szerint a zálogjog az elsobirósági végzésben kitett illeték és 6°/0 kamata erejéig a p-—i 1050. sz. tjkvben A. I. 1—6. sorsz. alatti jószágtestbó'1 Kolarszki Voin illetőségére a kir. kincstár javára bekebeleztetni rendeltetett, megváltoztatik és kérvényező kir. adóhivatal erre vonatkozó kérelmével elutasittatik. Indokok: Az u—i kir. adóhivatal 8676/1896. tk. sz. alatt beadott kérvényében 46 frt 20 kr. illetékhátraléktőke és ennek 1896. évi decz. 12-ik napjától járó 6% kamata erejéig a zálogjognak bekebelezését a csatolt kimutatás alapján Kolarszki Voin, özvegy Kolarszki Jovánné Kantargits Szóka, Kolarszki Manojló és Illits Milos, mint kk. Szóka t. és t. gyámja ellen a p—i 888. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra, a birtokrészleteknek (parczelláknak) megjelölése nélkül, következésképen a kérvény beadásának időpontjában eme tjkvben