Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 4-5. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [8. r.]

112 Határozat: Az 1881. évi LX. t.-cz. 187. §-ában szabályozott utóajánlatnak helye vau a késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott visszárverés (id. t.-cz. 185. §.) után is. Ha azonban a vissxárverési verő Ígérete csekélyebb roll n\ alapár verésen elért vételárnál, ex esetben a%alapárverési vevő által kipótolondó különbözetnek (186. §. 2. bekezd.) és a vissxárverési vevő ígéretének együttes összeye képezi azt <r, ige retet, a melynek egytized részével meghaladó ajánlatot kell az ntóajánlattevó'nek tennie. Indokok: A végrehajtási törvény az ingatlanok elárverezésére, eltérőleg a korábbi törvénynek (1868 : LIV. törv.-cz. 437. §-ának) rendelkezéseitől, csupán egy határnap kitűzését rendeli azzal a joghatálylyal hogy az ingatlan ezen a határnapon a kikiáltási áron alól is eladassák. Ezzel a megszorító rendelkezéssel szemben gondoskodni kivánt a törvény az utóajánlat jogintézményével arról, hogy akkor, ha az árverésre kitett ingatlan, akár az árverelők összebeszélése, akár egyéb körülmények folytán, az árverésen aránytalanul olcsón, vagy a valóságos értéknek meg nem felelő árban adatik el, ez a sérelem orvosolható legyen; mert miként a végrehajtási törvény idevonatkozó indokolásában felhozatik, az utóajánlat lehetővé teszi azt, hogy az ingatlannak valódi értékét megközelítő magasabb igéret tétessék, a mi pedig ügy a végrehajtást szenvedőnek, mint a jelzálogos hitelezőnek egyaránt érdekében áll. Minthogy pedig nemcsak az 1881 : LX. t.-cz. 171. §-a alapján foganatosított első (alap) árverésnél, hanem a késedelmes árverési vevő veszélyére a 185. §. alapján megtartott ujabb (vissz) árverésnél is előfordulhat az az eset, hogy az ingatlan a valóságos értéken alul adatik el: annálfogva csakis az utóajánlat lényegének és ozéljának félreismerésével lehetne kimagyarázni azt, mintha a törvény csupán az 1881 : LX. t.-cz. 171. §-ában szabályozott alapárverés ellen engedne utóajánlatot. A 187. §. azt engedi meg, hogy utóajánlatot a törvényes feltételek megtartásával bárki is az „árverés" napjától számított 15 nap alatt tehessen. Az „árverés" szó általános fogalmat fejez ki, a melyben az árverésnek itt kérdésbe jöhető minden neme (alap-, első-, ujabb-, visszárverés stb.) bennfoglaltatik s az „ujabb" árverés kifejezését a törvény csupán a különnemű árverések időbeli sorrendjének jelzéséül használja. Ha a törvényhozónak az volt volna a czélja, hogy a visszárverés ellen ne engedjen utóajánlatot, ugy ez iránt kifejezetten rendelkezett volna, miként kifejezett rendelkezést tartalmaz a 187. §. végső pontja az iránt, hogy az utóajánlat folytán megtartott árverés ellen további utóajánlatnak helye nincs. Sőt a 185., 186. és 187. §§-okban s az ezeket megelőző §§-okban foglalt rendelkezéseknek egymásutáni sorrendje is arra utal, hogy utóajánlatnak az árverés mindkét neme (alap- és visszárverés) ellen van helye, a mennyiben a törvény az utóajánlatról nem közvetlenül az alapárverésre, hanem ugy az erre, valamint a visszárverésre vonatkozó