Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - Hiteltelekkönyveinkről

U5 Okiratokban, telekkönyvi beadványokban, telekkönyvi bevezetésekben, birdi határozatokban, felfolyamodásokban és szaklapokban a telekkönyvi rendelet alapfogalmai s főszabályai iránti teljes tájékozatlanságot tannsitó kijelentésekkel és fejtegetésekkel találkozunk. A telekkönyv egyes lapjainak tartalmára, a telekkönyvi jószágtest jogi természetére, a lejegyzésre s hozzájegyzésre. a bekeblezés, előjegyzés és feljegyzés tárgyaira s az azok közötti különbségre, a bejegyzések alapjára s hatályosságára, az előjegyzés igazolására stb. stbire nézve helytelenebbnél helytelenebb fogalmak uralkodnak és nem ritkán a diploma vagy a kinevezési okirat szerint szakemberek az ebbeli fogalmak teljes hiányában vannak. Nagytekintélyű tudósunk megdöbbentő szavai ijesztő fényben világitják meg telekkönyvi állapotainkat. És ha a helyzet nem változik : idővel, talán 10 —12 óv múlva, be fog következni az nj betétekre nézve is az az állapot, amit dr. Imling Konrád a telekjegyzőkönyvekre nézve oly megrázóan ecsetelt. Mert nem annyira a törvényekben ós rendeletekben, mint inkább ax emberekben ós a rendszerben van a hiba. Hiába való a legjobb törvény, a legjobb rendelet: ha az emberek azokat nem tudják, nem értik vagy félreértik ; ha az emberek, akik azokat alkalmazni hivatvák. felületesek, hanyagok vagy épen lelkiismeretlenek; ha az emberek, akiknek a rendre, a pontosságra, a szabályszerűségre szigorúan felügyelniök kellene, ezt könnyen veszik vagy épen nem gyakorolják. Azért, hogy telekkönyvi rendtartásunk régi ós több tekintetben elavult; azért, hogy a telekkönyvet érdeklő, ma mái' nagy tömegre nőtt. egymást kiegészitő és egymást móclositó vagy változtató törvények, rendeletek és utasítások tömkelegében nehéz az eligazodás: — még lehetnének jó telekkönyveink, ha bennünk emberekben nem volna semmi kivetni való. Alapos tudás, sxigoru lelkiismeretesség, szigorú rend és pontosság s odaadó kötelességérzet hellének csak bíróban és telekkon grvexetőben egyaránt s akkor mostani hiányos törvényeink és nehezen érthető rendeleteink mellett is csakhamar javulásnak indulnának telekkönyvi állapotaink s legalább tűrhető helyzet állana elő. A bennünk élő kétely azonban erősen rázza fejét s azt kiáltja, hogy a mostani rendszer mellett alapos tudásra szert tenni, szigora rendet ós pontosságot fen tartani, teljes lehetetlen : a rendszernek kell előbb megváltoznia, hogy az emberek is megváltozhassanak. Lássuk tehát a mostani rendszert. 1. Kezdjük a telekkönyvi vizsgán. A köztisztviselők minősitéséről szóló 1883. évi I. törvényezikknek 19. §-a szerint telekkönyvvezetőkül és segédtelekköny vvezetőkül azok alkalmaztatnak, akik a telekkönyvi vizsgát letették.