Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

KÜLFÖLDI MAGYAROK 9i mélyében tovább hullámzanak az elődök indította áramok. Egy-egy ember szellemi lénye sokrétű lerakódása nemzedékek érzelmi tapasztalatainak. Valószínű hát, hogy az eltávolodottak is visszavezethetők még a magyar gondolathoz, bizonyos szeleten, bizonyos szegleten, bizonyos szakaszon. Sőt, esetleg igen hasznos képviselői lehetnek nemzetünk külföldi ügyének. Kornis Gyula nyomatékosan figyelmeztette a magyarok második világkongresszusát az írek és a csehek példájára, kiknek az állami függetlenségét külföldi atyafiaik buzgó támogatása szerezte meg. Ez azonban csak úgy lenne lehetséges, ha teljes volna az összhang az óhaza magyarjai és a kivándorlottak között. Másrészt persze e politikai feladat főleg Amerikában időszerű, mivel ott élnek nagy számban és szervezetten a századforduló idején kivándorlottak utódai. Ezekről épúgy mint akár a franciaországi beolvadtakról a politikai nemzetnek le kell mondania, de nem mondhat le róluk a szellemi nemzet. Kosáry úgy véli, hogy «ha az előttünk járók elveszítettek hatszázezer magyart, ránk az marad, hogy próbáljunk megnyerni egy magasabb lelki összetartozás számára hatszázezer amerikait)). (I. m., 15. 1.) — Elvesztek az állam számára, ne vesszenek el teljesen a nemzet számára, maradjanak tagjai — külső tagjai — a határok felett és ellenére élő, érvényesülő és sértetlen szellemi magyarságnak. Egészen más az a réteg, mely 1918 után vándorolt külföldre. Más már a társadalmi képlete is : a Bécsben székelt ügynökök elsősorban munkásokat, főleg vasasokat toboroztak az akkor újra szervezett francia nehéziparnak. Azok is, kik odahaza más szakmában dolgoztak,~«előbb-utóbb gyárakba sodródtak vagy kedvezőtlenebb esetben — sajnos igen sok esetben — bányák mélyére meg elhagyott tanyákra. Számuk az otthoni meg a francia viszonyok szerini változott ; 1930 táján volt a legmagasabb : kb. hatvanezer; az időben valósággal özönlött a magyar munkás Franciaország felé. «Soha ily nagy mértékben nem lepték el Párist sokszor útlevél nélkül elinduló, több száz kilométert gyalogló honfitársaink, mint éppen ez évben» panaszolja 1930-ban a Franciaországi Magyar Alakulatok Szövetségének hivatalos értesítője. Azóta csökkent a számuk