Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Vita a tanyakérdésről

92 FIGYELŐ igazgatás rendezése ügyében összegyűjtött anyag feldolgozásában és a javaslatok készítésében való közreműködés céljából 1935-ben a kultusztárcától átkért. így elmondhatom, hogy ha nem éltem is a tanyán s nincsenek is a tanyával közvetlen családi kapcsolataim, magam részéről is felülről s nem előre megalkotott jogi formáktól befolyásolva, hanem a tanyákon szerzett közvetlen tapasztalataim s a külföldi példák tanulmányozása alapján jutottam a könyvismertetésemben kifejtett álláspontomra. Bár a külföldi minták nem lehetnek mérvadók a magyar probléma megoldásainál, mégis meg kell említenem, mivel a tanyarendszer magyar hívei — s köztük Erdei is — szeretnek rájuk hivatkozni: a külföldi tanyarendszer a magyartól alapvetőleg különbözik abban, hogy ott a tanyák nem távoli városok, községek magukra hagyott külterületei, hanem a mi terminológiánk szerint önálló tanyaközségek, közepükön a községi központtal, ahol a tanyákon lakó nem nagy távolságban megtalálja mindazt, amit a zárt településű falu-község lakosa. Mussolini latiumi telepítései is ideálisan oldják meg a gazdasági, de az igazgatási kívánalmakat is : egy-egy város jól kiépített, minden szükséges mtézménnyel ellátott központja a hozzátartozó legtávolabbi tanyától sincs távolabb 6—7 km-nél s még ezt a távolságot is több kisebb alközpont teszi elviselhetővé. Az ilymódon megszervezett tanyaváros ellen senkinek sem lenne nálunk sem kifogása. Hogy ezzel szemben milyen a mi tanyavilágunk szervezete, arra a belügyminiszter által egybegyűjtött, «A tanyai közigazgatás rendezése* C; kiadványban csak kis részben közölt adatok vetnek megszégyenítő világosságot. Itt foglalkoznom kell egy önként felvetődő ellenvetéssel, amelyik azt mondja, mit akarják a tanyai embert felülről, akarata ellenére boldogítani, jogi sablonokba beleszorítani, mikor ő a jelenlegi állapot ellen nem lázadozik? Amint ismertetésemben említettem, a tanyai lakosság már nagyon sok helyen elégedetlenkedik s követeli, hogy az anyaközség vagy város az ő szükségleteiről is gondoskodjék s ha meghallgatást nem talál (aminthogy legtöbbször nem is talál) el akar szakadni a mostoha anyaközségtől. De a hallgatás sem jelenti még a jelenlegi állapotok igenléséti A hatalmon levők, a kétlaki paraszt-feudális réteg s a belterületi lakosság módot keresnek és találnak is arra, hogy a szervezetlen s a települési viszonyok miatt nehezen is szervezhető, jórészt függő helyzetben levő külterületi állandó lakosok hangját elnémítsák. A legnagyobb akadály egy közös, kialakult gyülekező-