Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

548 KÖNYVISMERTETÉSEK vezni. A professzionista politikusnak ezzel bealkonyodott, viszont megnőtt az államférfiú becsülete, akinek azzal kell törődnie, amivel a kis politikus alig törődött, hogy t. i. hogyan lehet az emberek életét jobbá és szebbé tenni. Sok embernek zavaros fogalmai vannak a demokrácia és az állam viszonyáról. A zavart az okozza, hogy összetévesztik az államot a közösséggel. Az állam egy szervezet a sok közül, a közösség pedig maga az élő egyetlen társadalom. Politikai és gazdasági téren az állam soha nem lehet a közösség vágyainak tökéletes kifejezője. Egy demokratikus közösség azonban elérheti azt, hogy az állam legyen a sok többi szervezet karmestere, a helyett, hogy a szolgája legyen. A fegyveres erő már régen az állam monopóliuma. A gazdasági erő is az állam monopóliuma kell hogy legyen és nem engedhető meg, hogy egyes emberek ezrek sorsának korlátlan urai legyenek. Az államnak azonban nem szabad elnyelnie a többi szervezetet, mert ezek egymást keresztező hálózata választójognál és parlamentnél fontosabb biztosítéka a demokr atikus szellem fennmaradásának. A bombázás nem várt hatással volt Angliában az emberekre. Az egyik hatása az volt, hogy felébredt bennük az összetartozás érzése, a másik, hogy felszínre hozott sok szép és nemes tulajdonságot és felszabadított nagy lelki és szellemi energiákat olyan rétegekben, amelyekben ezeket kevesen várták. Ez az osztályok fölött álló közösségi szellem nagy érték, nagy energiaforrás. Ahhoz azonban, hogy hasznosítható legyen, a háború előtti időknek nem szabad visszatérniök. Vannak, akik még mindig csak abban a légkörben érzik magukat biztonságban, ezeknek az időknek a visszatérését remélik és azt hiszik, hogy toldozgatással-foldozgatással meg lehet menteni a régi világot. Ez az örökös aggódás a holnapért, a maguk biztonságáért, a félelem, hogy a társadalmi ranglétrán süllyedhetnek, hogy szerzett előnyöket gyermekeik számára nem biztosíthatnak, tette tönkre abban a régi világban az emberek életét, bénította meg teremtő energiáikat. Ettől a félelemtől csak a demokrácia élménye mentheti meg őket. A vezető tehetség érvényesülésére is megvan a lehetőség, mert a demokráciának is szüksége van bátor, lelkesítő vezetésre, ez azonban nem jelenti egy mindenható Vezér uralmát, akit a tömegek vakon követnek, mert csak szabad és önkéntesen együtt dolgozó emberek- tői várhatjuk az új társadalom felépítését. A kis könyv befejező része Függelék, amelyekben Priestley azokat a gondolatokat ismerteti, amelyek főleg az «i94i-es bizott-